AHOL VANNAK ISTENEK, OTT VANNAK SZÖRNYETEGEK IS…
Amikor hamuvá égetem ezt a világot, és gonoszként festetek le, ne feledjétek, hogy tényleg megpróbáltam jó lenni… egyszer.
Dianna bosszúhadjáratot indít. Amikor embersége utolsó foszlányai is odavesznek, úgy dönt, keblére öleli a benne lakozó szörnyet, és lángba borítja a világot.
Egyedül Samkiel nem hajlandó elhinni, hogy tényleg szörnyeteggé vált, és mindent megtesz, ami a hatalmában áll, hogy megmentse őt önmagától – még akkor is, ha ezzel elveszíti őt.
Közben Kaden hadserege minden szférát fenyeget, és miriádnyi új veszedelem bukkan fel a horizonton. Samkiel nem hibázhat. És ahogy Dianna vérszomja egyre nő, kezd kifutni az időből, hogy mindkettejüket megmenthesse…
Tavaly októberben nálam nagyot szólt Amber V. Nicole Azrael könyve című regénye. Nagyon szerettem olvasni, így nem volt kérdéses, hogy a harmadik rész megjelenése előtt fogom még forgatni a második kötetet is – azonban a több helyről érkező negatív visszhang egy ideig visszatartott. Hah, kár volt! Ezt a könyvet nem nektek, hanem nekem írták!
Na jó, viccet félretéve, kissé aggódva és szkeptikusan kezdtem el forgatni a második monstrumot, de hamar rácáfolt a félelmeimre. Tudni kell rólam, hogy bőven lenne mit fejleszteni az empátiámon - munkatársaim mesélhetnének... -, de valahogy Dianna szenvedése a sajátommá vált. Teljesen átéreztem a belső vívódását, a gyászban való elmerülését és az elvakult küzdelmét, amivel mindvégig csak a saját érzéseit próbálta védeni az egyetlen módon, amit ismert. Homokba dugta a fejét és fájdalmat okozott válogatás nélkül mindenkinek, aki a közelébe került. Mint egy veszett kutya, csak nagyobb karmokkal és szárnyakkal. Nem mondom, hogy megfelelő módszerrel járt el, azt sem, hogy nem lehetett volna ez a folyamat mondjuk rövidebb, de személy szerint én nem bántam ezt a hosszas vívódást, míg újra egyenesbe került. Egyfajta önigazolást éreztem benne, hogy igen, a gyász lehet hosszan tartó, félelmet keltő, elzáró, tomboló vihar, ami válogatás nélkül pusztít, ha felszínre kerül. Diana megélhette azt, ami nekem nem adatott meg, mikor a hozzám legközelebb álló embert elvesztettem, mert számomra a társadalom és az elvárások nem tették lehetővé. Ő viszont szart az egészre - már bocsánat a vulgáris kifejezésért -, s felszínre engedett mindent, amivel úgy érezte, hogy túl tudja élni a fájdalmat.
Azért nekem is volt némi felfekvésem a történetben. Mikor ez a két flótás újra egymásra talált és a berendezést nem kímélve estek egymásnak, sokszor, azokhoz a jelenetekhez nem volt elég türelmem. Félreértés ne essék, teljesen rendben volt ez az irány is, csak ez a rész engem nem mozgatott meg, így inkább lapoztam és lapoztam újfent, mikor vad érzéskitöltést alkalmaztak egymáson. No meg azért is, mert nekem nem kenyerem a mocskos száj annyira, mint Diannának, így jobb a békesség elve mentén mentem tovább.
Azért néhány csavartól a szőr felállt a hátamon. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én marhán felpaprikázom magam, hogyha egy epikus méreteket öltő történet fő csavarja már a legelejétől kezdve egyértelmű. Hol marad a kreativitás és a váratlan fordulatok sora? Na jó, azt el kell ismernem, hogy a legvége azonban megint grandiózusra sikerült, de a tetőponton lévő események mélyzuhanásba kezdtek előtte, szóval egy ejnye-bejnye ezért dukál.
Összességében nézve elmondható, hogy én azért nagyon éltem ezt a részt is, néhány kilengésen kívül mindvégig kedvtelve forgattam. Szóval ide nekem a folytatást, hadd törjön össze minden, ami még ép maradt!
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– Amikor hamuvá égetem ezt a világot, te pedig gonosznak festesz majd le, emlékezz, hogy tényleg megpróbáltam jó lenni… egyszer."
"Ne feledd, hogy boldoggá tettél, és érzelmeket ébresztettél bennem, amikor erre senki más nem volt képes. Ne feledd, hogy minden létező módon megmentettél, és sosem mondtál le rólam. Szóval, amikor lángol majd az univerzum szövete, ne feledd, hogy szeretlek."
A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth kiadó
Megjelenés ideje: 2025. november 11.
Terjedelem: 832 oldal
Terjedelem: 832 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése