Erik McGregornak a cellájában ülve már egy csepp hite sem maradt. A maffia fenekestől felforgatta nyugodtnak hitt életét. Csapdába csalták. Egy olyan gyógyszert kellett engedélyeznie, amely veszélyes emberek kezébe kerülve gyilkos fegyverré válhat. Erik utolsó leheletéig ellenállt a nyomásnak, ám a sötétség végül lépésről lépésre beszivárgott a lelkébe, áttörve a biztonságot nyújtó falakat, mígnem végleg elnyelte őt.
A remény váratlan vendégként érkezik a börtönbe, elszánt tekintettel, divatos tűsarkúban. Nicole-nak hívják, és ügyvéd. Látszólag önzetlen segítséget kínál, de a férfi kételyeit nem képes eloszlatni. Vajon a nőt valóban tiszta szándék vezérli, vagy ő is csak egy újabb árny, aki még lejjebb taszítja majd a mélybe? Bármi is legyen az igazság, McGregornak nem maradt más választása, mint elfogadni az ajánlatot, amely a szabadságot jelentheti számára.
A Smaragd-sziget-sorozat Írország festői tájaira kalauzol, és Anne L. Green ezúttal nemcsak a szereplői, de az olvasói világát is kiforgatja a négy sarkából. Titkok, izgalmak és feszültség rejtőzik minden oldalon.
A magyar romantikus-erotikus zsáner egyik meghatározó alakja Anne L. Green. A szerző kifogyhatatlan ötletmennyiséggel rendelkezik, amelyeket megbízható fokozatossággal oszt meg az olvasóival. A regényei megjelenése folytonos, a sorozatok esetén a folytatásra nem kell éveket várni. Ez mondjuk kifejezetten örvendetes tény, mert az utóbbi időben nagyon ráérzett a hangulatilag felfokozott függővégek használatára, ami által az olvasó a falat kaparná, ha nem tudná, hogy nemsokára újra találkozhat a megkedvelt karakterekkel. Mondhatni Anne L. Green nem csak élményt nyújt, hanem türelemre is tanít.
Legújabb története Írország zöld lankáira vezeti az olvasót, ahol megismerheti Eric és Nicole párosának rendhagyó történetét. Ez a regény nem kapcsolódik egyik korábbi művéhez sem, teljes tiszta lap jellemzi. Sőt, maga a kézirat is nyolc évet várt, mire kikerült a sötét fiókból, ahova az alkotást követően bekerült. Utóbbi amúgy egyáltalán nem érződik rajta, a szerző stílusa hamisíthatatlanul jelen van, s az elmúlt évek alatt megtett fejlődési mérföldkövek is mind fellelhetőek benne. Anne L. Green valódi szeretettel és törődéssel fordul a regényei irányába. A kiégés lehetősége messziről sem fenyegeti. Az írás az identitása része, az általa megformált karakterek pedig a családtagjai.
Az első szólam Eric hangján tör utat a csöndbe, aki éppen meg nem érdemelt börtönbüntetését tölti. Fél éve került a rácsok mögé egy olyan gyilkosságért, amelyet nem ő követett el. A bíróság 20 évet szabott ki neki, ami végtelennek tűnik a számára, főleg a körülményeket tekintve. Tele van dühvel és keserűséggel. Ebben az állapotban leledzik, amikor a semmiből megjelenik egy ismeretlen lány, aki a reménnyel ajándékozza meg. Azt mondja, hogy olyan bizonyítékok vannak a kezében, amik megmásíthatatlanok, s így a már benyújtott fellebbezés biztos célt fog érni. Eric szerint ez mese habbal, főleg, mikor megtudja, hogy a nő történetesen annak a lánya, aki az életében minden rosszért felelős, de azért egy kis szikra a szívéig ér. Nicole igazat szólt és a férfi hamar kívül találja magát a rácsokon, hogy aztán egy új életbe kezdhessen, hiszen nem térhet teljesen vissza a normális kerékvágáshoz. A két fiatal közös története a börtönben veszi kezdetét, de a kiteljesedés a zöld lankákon elterülő ódon kastély falai között kezd el beérni.
Az ír farkas több szempontból is rendhagyó regény. Bár a szerző női karakterei eddig sem voltak anyámasszony katonái, Nicole megalkotásával egy teljesen új szintre emelte az eddigi sémát. Ez a lány nem csupán az élet által megtépázott és magabiztos, hanem igazi vezető szellemmel megáldott típus. Tény, hogy ezt a múltja hívta életre benne, s hogy a szükség és a túlélés vezette életösztön formálta olyanná, amilyen, de elmondható, hogy a fiatalkorábban elszenvedett fájdalmat a lehető legjobban az előnyére tudta fordítani. Ennek következtében viszont vannak az életének olyan aspektusai, amit teljesen háttérbe szorított, zöldfülű maradt, de úgy alakítja a sorsfonalát, hogy ezek ne váljanak ellene felhasználható gyengeségekké. A regényben a női jelenlét még a váltott szemszög ellenére is olyan erős, hogy ezúttal nem tud a férfi karakter az alfa szerepében tetszelegni. Félreértés ne essék, ettől még Eric sem válik puhánnyá, de a megfordított kapcsolati dinamika üdítő változatossággal szolgál az olvasók részére. Plusz pikantériát csempész a lapokra, amely megfelelő táptalajt biztosít az eseményeknek.
A közöttük létrejövő kapcsolat alapja azért első pillantásra nem túl stabilnak mondható. Mégiscsak egy olyan nőről beszélünk, aki képletesen szólva ignorálta az életéből a férfiakat, s egy olyan hímnemű egyedet vesz a sztori alapul, aki fél éve masszív önmegtartóztatásban van, miközben a tesztoszteron csak úgy pezseg a véráramlatában. Tartottam tőle, hogy a nyilvánvaló érdekkülönbség ellenére is túl nagy lánggal fognak égni, ami ezáltal hamar el kellene, hogy csituljon – s ezzel válik az egész meseszerűvé -, de a szerző nagyon jól forgatta a tollát és szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó. Tény, hogy a két szereplő egymásra van utalva, de mindvégig megmaradt a saját döntésjoguk a helyzet szülte kényszerállapoton felül, ezáltal a bimbódzó romantika valós érzelmi alapokon nyugszik. Az viszont az alaptézisből egyértelműen látszódik, hogy ez a kapcsolat nem első pillantásra szerelem, hiszen rengeteg tényező áll közéjük, amiknek tisztázása elengedhetetlen a lelki kinyilatkozás előtt. Ennek köszönhetően az erotikus irányvonal viszonylag későn válik a történet szerves részévé. Mondhatni elsőnek a lényegre koncentrálhat az olvasó, hogy utána megkapja a méltó szórakozást is - bár az sem teljesen felhőtlen. Mindkét szereplőnek nagy változásokon és lelki fejlődésen kell átmennie ahhoz, hogy elérkezzenek a megfelelő pontra, s mindez mellé pedig társul a folytonos veszélyérzet is, amit Nichole apjának a jelenléte generál. S mivel nem különálló regényről van szó, így sejthető az is, hogy közel sem érkeznek meg még a folyamat végére, sem lelki, sem mentális, de még lezárás tekintetében sem. Hát igen, ahogy a bevezetésben már említettem, a könyv utolsó oldalain ordas nagy függővég fogadja az olvasót. A lehető legjobb helyen került leütésre az a bizonyos utolsó pont, de amíg nincs a kezembe a folytatás, ez vajmi kevéssé vigasztal. Eric és Nicole története erős kötődést váltott ki belőlem is, így kétség sem férhet hozzá, hogy a duológia második részét is forgatni fogom, amint csak lehet.
A regény címe a teljes történeten végig ível. A tudatos alkotás eme apró megnyilvánulása folytonos endorfin termelést váltott ki. Annyira nagyon szeretem, mikor a szerző a regényét asszertívan építi fel, s ez minél kisebb részletekre terjed ki, annál jobb. A farkas allegória végig jelen van, egységesíti a jeleneteket. Egyetlen apró észrevételem lenne csak kapcsán, ami kissé kizökkentett az elégedettségből: a regényben ez Eric által kerül meghatározásra, ami által feltételeztem, hogy úgymondva, köztük marad a dolog, s ezzel is megerősíti a szövődő kapcsolati szálakat, ám végül nagyobb kiterjesztést kapott. Azzal, hogy Conornak is van joga használni, számomra kicsit csökkent a jelentősége. S ha már a farkas van középpontba, nem vagyok rest csodálattal adózni a szerzőnek Nemesis jelenléte miatt. Eddig egyetlen egy történetben találkoztam ezzel a csodás fajtával (Kevin Hearne Vasdruida Krónikák), pedig igazán megérdemelné a további méltatást. A lehető legjobb választás volt Anne L. Green részéről, pláne, hogyha a körülményeket is figyelembe vesszük.
Bár nagy élvezettel olvastam Az ír farkast, azért akad néhány apróság, ami kicsit elhomályosította a rajongásomat. A történetbe nagy lelkesedéssel merültem el, s néha úgy éreztem, hogy kimaradnak bizonyos jelenetek, amik bár nem szerves részei a történetnek, de a jelenlétük vitathatatlanul fontos lett volna. Ezek az apró ugrások pont elegek voltak ahhoz, hogy megakasszák a gondolatmenetemet. Olyan érzés volt, mint mikor az ember élvezi a vezetésben rejlő szabadságot egy sztrádán, majd a semmiből hirtelen áthajt egy kátyún. Csak egy pillanatig kellemetlen, pár perccel később már nem is tulajdonít neki figyelmet, de a flow érzés már a múlté. Sose hittem volna, hogy ezt mondom, de ez a könyv bizony egy bővített kiadásért kiált! Még több részlet, még több érzelmi átmenet, amely megfelelően alátámasztja a fennálló viszony fejlődésének módját, erre lenne szükség. Talán ezáltal könnyebben el tudnám fogadni a regény mosdik felében uralkodó belső harcot, amit a szereplők vívnak. Értem, hogy mire gondolt a szerző és milyen érzelmi kételyt szeretett volna megjeleníteni a lapokon, de az agyamat felülírja a szívem, ami legszívesebben a vállánál fogva rázta volna meg jó alaposan Nicolet és Ericet is, hogy térjenek már észhez. Úgy éreztem, hogy túlságosan nagy ellentét van a cselekmény és a belső monológok között, már-már összeegyeztethetetlenség szinten.
Sok könyvet olvastam már Anne L. Greentől, s megvannak az örök kedvenceim. Azt hiszem, hogy most egy újabb taggal bővült ez a szűk kör. Nem mondom, hogy minden ízében meg voltam elégedve a regénnyel, de a történet mellett az általam sérelmezett dolgok apróságnak hatnak. Szeretem Az ír farkas dinamizmusát, a benne rejlő újdonságok érzését, a megfordított erőviszonyokat, a helyszínt és a megalkotott karaktereket is. Ezek után már alig győzöm kivárni, hogy mi várható még a folytatásban.
Szereplők: Egyszerűen csodás látni, hogy a szerző mennyit fejlődött karakterformálás tekintetében. A korábban általam sérelmezett nőies férfi jellem már teljesen a múlté. Nicole karaktere pedig végképp egyedülálló a maga nemében.
Történet: A regény mondhatni a legvégéig feszes tempót diktál, érzelmi és tartalmi szempontból váltakozva. A felépítés jó, kellő alapozás után először az emonciális részekre fekteti a hangsúlyt, majd emellé társul be az események meglepő alakulása. Kellő újdonságot tartalmaz, ami megfelelő összpontosításra bátorítja az olvasót.
Nyelvezet: Általános nyelvhasználat jellemzi, hétköznapi szófordulatokkal tarkítva. Kellemesen kifejező, de nem veszik el a részletekben.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A borító jól illeszkedik a korábbi sémába, a megszokottak szerint most is a főszereplők jellenek meg rajta. A színválasztás viszont merészre sikeredett. A korábbi semleges sémát elhagyva, az utóbbi regények már eddig is szembetűnően élénkek voltak, ám Az ír farkas drágakő csillogására emlékeztető, ragyogó zöldje mellett nem lehet csak úgy elmenni. Az ír vidék és a karakterek habitusa miatt ez jól illik a sztorihoz, így véleményem szerint megfelelő a kialakított összkép.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„Az igaz barát felbecsülhetetlen kincs. Támogat, mindig lehet rá számítani, tisztel, elfogad, meghallgat és törődik veled. Szabad vagy a társaságában, és te is szabaddá teszed őt. Puszta jelenlétével arra ösztönöz, hogy jobb ember legyél. Akkor mondhatod el magadról, hogy gazdag vagy, ha legalább egy ilyen barátod van az életben.”
"Annak az embernek, aki ilyen érzéketlenné válik a világ impulzusaira, nagyon sok szenvedésen kell keresztülmennie."
"– A tárgyiasult dolgok is az ember identitásának részei."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése