Teddy Crutcher elkötelezett oktatója a neves Belmont Akadémiának. Ugyan szigorú, de mindig következetes, és kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt. Nem véletlenül nyerte el az Év Tanára-díjat sem. Ám Teddy szemlélete némileg eltér a megszokottól, különösen a tekintetben, hogy mit lehet, és mit szükséges megtenni, hogy tanulóit a helyes útra terelje. Teddynek ugyanígy megvan a maga nézőpontja arról is, miként kellene működnie a tanári karnak, és a maga részéről készen áll rá, hogy a legteljesebb titokban, a saját akarata szerint formálja át hőn szeretett iskolája sok évtizedes tradícióit.
Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét.
A vizuális élmények tárháza csap le a potenciális olvasóra, mikor Samantha Downing új regényére vet egy pillantást. Az elsőre akár még sablonosnak is vélhető borítókép részleteiben megtekintve sok információt hordoz magában a beltartalmat illetően. A színválasztás fantasztikus, figyelemfelkeltő, hatásos és nem tolakodó. A cím pedig kifejezetten érdekes, finom kíváncsiságot generál. Ha pedig mind ehhez társul még esetleg a szerző korábbi regényeinek ismerete, végképp eldönteni látszódik, hogy végül a könyvmoly polcán landol-e a regény. Engem abszolút megvett magának, nem volt kérdés, hogy a lehető leghamarabb szeretném elolvasni.
Az első észrevételem az volt, hogy hihetetlen módon olvastatja magát a regény. Két teendő között épp csak egy kicsit ültem le vele kikapcsolódni, majd hirtelen az tűnt fel, hogy a könyv harmadán már túl is vagyok. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a sorköz és a betűméret a lehető legoptimálisabb a szemnek, másodsorban pedig a szerző írásmódja is segíti a saját történetének előre lendítését. Samantha Downing rövid fejezetekkel dolgozik, szóhasználata pedig többnyire hétköznapi. Nem használ körmondatokat, stílusa mentes a felesleges körítéstől, valamint az átadni kívánt információt nem dugdossa a sorok között; és pontosan ezért biztosít tökéletes kikapcsolódást és feltöltődést. Azonban mindennek ellenére sem lehet a szó negatív jelentésében egyszerűnek titulálni. Tökéletes példa arra, hogyan lehet egy komplex témát a lehető legkézenfekvő módon tálalni úgy, hogy az az utolsó pontig élvezetes maradjon.
A regény központjában a Belmont Akadémia, annak tanulói és tanári kara áll. Az első benyomásom a megkönnyebbülés volt, hogy végre egy olyan magániskola került megformálásra, ami a valóságban is megállja a helyét. Jelen esetben többségben a gazdag és befolyásos szülők gyerekeit tömörítik egy helyre, akik irányába elvárás a kitűnő teljesítés. A diákok vállán nagy teher van, feszültek, frusztráltak, minden erejükkel azon vannak, hogy megfeleljenek a felmenőik előre meghatározott elképzeléseinek. Ugyanakkor a tanárokon sincs kevesebb súly: a megfelelő színvonalú oktatás mellett folyamatosan észbe kell tartaniuk, hogy a szülők azok, akik fenntartják az iskolát az adományaikkal, így óvatosan, határozottan, de nem részrehajló módon kell kezelniük a családok egyes tagjait. Az általánosságban is feszült légkört azonban tovább súlyosbítja a tanárok közötti konfrontációk és a munkaközösség elnökének hirtelen bekövetkezett halála. Az ezt követő események pedig mindinkább feszélyezetebb, kétségbeejtőbb irányba terelik az iskolát körülvevő légkört.
A történet nagy részét Teddy szemszögéből ismerhetjük meg, de mellette azért még egyéb tanárok és diákok is engednek betekintést a saját alternatív valóságukba. Számomra már a névválasztás is sejtette, hogy Teddy nem az általános jó kategóriába tartozik. Tudom, ez az én sajátos megítélésem, de képtelen vagyok bizalmat szavazni egy olyan embernek, akit ezzel a névvel áldottak meg a szülei. Szóval ez a nevezetes irodalomtanár a közösség által elismert, ám a diákok által már kevésbé közkedvelt. Sajátos stílusa fokozatosan bontakozik ki a lapokon. Gondolkodásmódja és a tettei indíttatásai egy kifacsart logika mentén születnek, s már-már alaposan alátámasztottnak hatnak. Pont ezt szeretem leginkább a szerző stílusában, hogy nála nem léteznek jó és rossz szereplők, hanem mindenki abszolút emberi, sajátos intuitív karakterek, akik nem követik az általános normákat. Pontosan ezért nem kiszámítható, hogy merre halad tovább a sztori, mert olvasás közben legalább három variáns is megjelenik az olvasó előtt, melyek mindegyike potenciális lehet, s végül a szereplők egyedi gondolatmenete miatt általában egy negyedik út érvényesül, amely mentes a nagy túlzásoktól és a grandiózus pillanatoktól, így a regény az utolsó morzsáig megtartja a maga sajátos légkörét, nagy kilengések nélkül.
Jó érzés volt elveszni ebben az olvasmányos krimiben. Hatalmas segítségnek bizonyult relaxáció terén is. Mivel nincs szükség túlgondolásra, elég csak a szerző gondolatmenetét követni, így igazi minőségi kikapcsolódást nyújtott, ami mindig megadta a naphoz szükséges energiamennyiséget. Csak azt bánom, hogy hamar elfogytak a lapok.
Szereplők: Mindenki külön egyéniség, más-más célkitűzéssel és prioritással, de közben mindannyian megmaradnak átlagosnak is. A felsorakoztatott szereplők együtt egy tipikus gimnáziumi hétköznap szereplőit jelenítik meg, arcok csupán, akik elvesznek a tömegben, s csak különös odafigyelés útján ismerhető fel a bennük leledző különlegesség.
Történet: Már az első oldalon érződik a regényt végig követő hangulati elem. A történetnek íve kellemes, folyamatosan fent tartja a figyelmet, de mentes a nagy kilengésektől. A fordulatok alakulására több opció áll rendelkezésre, így a legvégéig kétes megfejteni, vajon mi lesz a végső kimenetel – ám az olvasó nem is érzi szükségét, hogy túlpörgesse a saját gondolatait és összeesküvés elméleteket gyártson, inkább könnyedén átadja a szerzőnek az irányítást és élvezi a munka gyümölcsét.
Nyelvezet: Samatha Downing egyszerű mondatokat használ és többnyire hétköznapi kifejezésekkel él. Mondandóját nem húzza túl, a lényegre koncentrál. Ennek ellenére a regénye nem tömör és jellemtelen, sőt, olyan egyedi stílust alkotott meg, amivel csak nála találkoztam az eddigi olvasásaim során. Kellemesnek hat, gördülékeny, roppant olvasóbarát.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, krimi.
Esztétika: Mint említettem, a borítókép mesteri alkotás, nagy elismerést érdemel a Coverist Stúdió és természetesen Faniszló Ádám is. A szerző korábban megjelent könyveivel ellentétben ez már nem az agave, hanem a hozzájuk tartozó magnólia kiadó neve alatt jelent meg, így méretügyileg minimálisan kisebb, de még így is a kényelmesen forgatható kategóriába tartozik.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A tudás nemcsak hatalom, hanem érték is. Tudnod kell, hogy mikor használhatod fel, és mikor kell befognod a szádat.."
"A kudarc egy illúzió is lehet.
Ez is apa mondásai közé tartozik, amelyeket ő wardizmusnak hív. Zach egész életében ezeket hallgatta. A többségük hülyeség."
Ez is apa mondásai közé tartozik, amelyeket ő wardizmusnak hív. Zach egész életében ezeket hallgatta. A többségük hülyeség."
A könyv adatai:
Kiadó: Magnólia Kiadó
Megjelenés ideje: 2023. március 7.
Terjedelem: 384 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése