Egy különleges ünnepi kívánságlista reményt, szerelmet és második esélyt hoz
Lindy Carmichael nem éppen ünnepi hangulatban kel útra, hogy karácsonyra hazautazzon a családjához. Úgy érzi, a munkájában nem tud kiteljesedni, és rájön, hogy a férfi, akit az igazinak hitt, megcsalta a legjobb barátnőjével. Még a közelgő karácsony sem tudja felvidítani – egészen addig, amíg a kezébe nem kerülnek a Télapónak írt gyerekkori levelei.
Lindy elhatározza, hogy újraéleszti a régi hagyományt, és levélbe foglalja a vágyait. Nem is sejti, hogy ennek a gesztusnak köszönhetően milyen váratlan módokon válnak majd valóra a kívánságai. Nemcsak egy új szerelem talál rá, de arra is rájön, hogy a család minden bajon átsegíti az embert.
Ha az ember végigtekint a karácsonyi könyvek listáján, feltűnhet a számára, hogy Debbie Macomber mennyire aktívan alkot ebben a témában. Régóta terveztem már tőle ebben az időszakban olvasni, de sosem jött el a lehetőség – egészen mostanáig. A General Press kiadó jóvoltából idén a kezembe tarthatom a legfrissebb regényét, mely a Karácsonyi kívánság címet viseli. Kíváncsian kezdtem bele ebbe a regénybe, s úgy gondoltam, hogy rövidsége ellenére azért pár napot el fogok vele tölteni, hiszen eléggé korlátozottak az olvasási lehetőségeim, ám az első este folyamán véletlen kiesett a könyvből a földre a könyvjelző, így nem volt más lehetőségem, minthogy végig olvassam. Ilyen ez a könyvmoly élet.
A könyv egy szerzői levéllel indul. Szeretem ezt a kis előszónak is betudható megszólítást, mivel ezzel már tesz egy lépést az író az irányába, hogy az általa megírt történetet közelebb hozza az olvasó számára. Egyfajta alapozásként tekintek rá. Debbie Macomber ebben fejtette ki, mi adta a regénye alapötletét. Ezt ismerve, még inkább kedvet kaptam az olvasáshoz, hisz az én fejemben is beindultak a fogaskerekek. Több alternatív megoldás is a fejembe ötlött, s kíváncsi voltam, hogy sikerült-e eltalálnom azt, ami a szerzőben fogalmazódott meg. Hát, nem jártam szerencsével, de így még nagyobb élményt tudott adni.
A regény ontja magából a karácsonyi hangulatot. Azzal kezdődik, hogy a főszereplő, Lindy, a nagyváros zsivajából a kisvárosi otthon melegébe érkezvén szeretné eltölteni két hetes szabadságát, ahol már javába zajlanak az ünnepi előkészületek. Rengeteg minden van a háta mögött, ám a biztonságos közeg hatására egyre inkább képes levetkőzni az év során felhalmozott stresszt. Számomra már ez a momentum tökéletesen megalapozta a kívánt hangulatot, hiszen pont ezt jelenti ez az egész: megnyugvás a testnek és a léleknek, minőségi időtöltés a családdal és természetesen rosszullétig való lakmározás a hagyományos finomságokból. Emellett pedig még rengeteg hó található a könyvben, szánkózás, lovasszán, karácsonyi mise és egyéb apróságok, amik mind láthatatlanul hozzátesznek az ünnepi érzéshez. S mind emellé társul egy kedves történet is, amely megmelengeti a lelket és feltölti egy csipetnyi boldogsággal.
A történet alapját Lindy azon levelei alkotják, amiket még gyerekként írt a télapó részére. Ezek az üzenetek végtelenül kedvesek. Ahogy a könyv elején újra elolvassák őket a karakterek és röviden megtárgyalják, mi és hogyan valósult meg, az olvasó elkezd rajta mosolyogni és akaratlanul is feleleveníti a saját emlékeit. Majd ezt követően megkezdődik a jelenkori eseménysor, mely során Lindy egyszerű kívánságokat fogalmaz meg, olyanokat, amelyre minden ember vágyik: egy igazi barát, egy megfelelő társ és egy sikeres munka. A regény során ezek a kérések vesznek ilyen-olyan irányt az életében, így az a két hét, amely alatt a történet játszódik, igencsak mozgalmas. Lindy hagyja magát sodródni az árral, miközben azért végig fejben tartja a várható következményeket és a jövőre vonatkozó reális irányvonalat is. Ám akármennyire is boldog ez az időszak, beárnyékolja a nemsokára beköszöntő új év, mikor vissza kell térnie Seattle-be, a jelenlegi életéhez.
A történet viszi előre önmagát. A két hét eseményei kellemes, meleg közeget biztosítanak az olvasónak. Egy csipetnyi varázslat, egy maroknyi szerelem és rengeteg vidám perc közben csak úgy telik az idő. Könnyed kikapcsolódást nyújt, klasszikus mondanivalóval. Tipikusan olyan könyv, amit az élvezeti faktor miatt vesz kézbe az ember. Ez utóbbit számomra egyetlen dolog rontotta kissé: a gondolatok örökös ismétlése. A szerző borzasztó sokszor veti papírra a főszereplőben megforduló érzéseket és tényeket. Mint megtudtam, ez egy teljesen rá jellemző tulajdonság, így úgy döntöttem, a pozitív benyomás megtartása érdekében Debbie Macomber munkásságával nem fogok szoros viszonyt kialakítani. Évi egy-kettő, karácsonyra hangoló könyv bőven elég lesz a repertoárjából. Az általa kínált hangulattól kár lenne megfosztanom magam, mondhatni karácsonyban nagyon erős, a csoda a lapokon lakik, ám nagyobb mennyiségben azt hiszem kettőnk stílusa egymásnak feszülne, ami nem lenne célravezető.
Szereplők: Lindy egy végtelenül vidám, előre tekintő, pozitív személyiség, akinek a sorsát öröm nyomon követni. A benne lakozó kétségek és bizonytalanságok leginkább a környezeti tényezőkből fakadnak. Ő az erejéhez mérten mindent megtesz azért, hogy olyan életet élhessen, amelyre vágyik. Billy pedig a jellemét még inkább erősíti, irányba állítja. Jó párost alkotnak, még annak ellenére is, hogy a férfi karaktert alig ismerjük meg.
Történet: A regény nem rendelkezik magasra ívelő történettel, de nem is ez a célja. Lindy pont olyan hétköznapi karakter, mint az olvasó, így a kívánságai teljesen kézenfekvők. Történet a szomszéd házból típus, amely teljesen elegendő ahhoz, hogy megfelelő hangulatot varázsoljon az ünnepi időszakban. Az ereje a részletekben rejlik.
Nyelvezet: A regény nyelvezete egyszerű, hétköznapi. Sokszor ismétli önmagát, nem egyszer szóról szóra, ám ez a szerző stílusa, nem a fordító sara. Utóbbi véleményem szerint jó munkát végzett.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, karácsonyi, chick lit besorolás.
Esztétika: A borító nagyon aranyos lett, s külön örömömre szolgál, hogy a könyvben is szerepel egy kutyus, aki a háttérben, farokcsóválva követi a gazdáit. Bár a fajtája nem derül ki, s valójában nem kölyök már, ennyi bőven elnézhető. A további részletek azonban jól megalapozzák a regényt: a boríték, amely a régi levelekre utal, a háttérben látható tipikus ajtó karácsonyi díszítéssel mind hozzájárul a megfelelő hangulat kialakításához.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"[…] egy összetört szív ugyanúgy tud fájni, mint egy törött csont."
"Mindennél fontosabb, hogy azokkal legyen, akiket szeret, és akik a legközelebb állnak a szívéhez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése