Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.
Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.
Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.
Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.
Az elmúlt bő másfél év az olvasókat és a kiadókat is egyaránt megviselte. A megszorítások sok áldozatot követeltek mindkét oldalról. Szerintem minden könyvmoly társam nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy büszkék vagyunk a kedvenceinkre, hogy ebben a nehezített helyzetben is képesek voltak talpon maradni és töretlen lelkesedéssel, az új körülményekhez alkalmazkodva, ugyanúgy hozták nekünk az egyre szemrevalóbb címeket. Mindkét oldal részére hatalmas megkönnyebbülést jelentett az, hogy az oly sokat várt Könyvhét végül szeptember elején megrendezésre kerülhetett. Minden kiadó igyekezett jobbnál jobb kiadványokkal megünnepelni ezt a neves eseményt, de úgy gondolom, hogy a legnagyobb sikert az Agave Könyvek érte el két friss megjelenésével, melyek közül az egyik V. E Schwab új regénye, melynek címe Addie Larue láthatatlan élete. A kiadvány megdöbbentő példányszámban fogyott már az előrendeléseket tekintve, s ha ehhez hozzávesszük a négy napon át történő eladási számokat, akkor igencsak szép végösszeget kaphatunk feltételezésem szerint.
Az én példányom pénteken érkezett meg. Bevallom, rengeteget forgattam a kiadványt, gyönyörködve a vizuális megjelenítésben. Csak ültem és csodáltam a borítótervet, a védőréteg alatti egyszerűsített, mégis elemi szinten meghatározó címet, valamint a belső illusztrációkat. Többszörösen végiglapoztam, memorizáltam a fejezetek elnevezését, miközben kutakodó szemmel kerestem a rajzok eldugott részleteit. Már itt éreztem valami elemi vonzást; már ez előrevetítette, hogy sokkal többre hivatott, mint egy egyszeri olvasás után porosodó regény. Nagy elvárásokkal indultam neki hétfőn ennek a kalandnak, amellyel mindössze négy napot töltöttem együtt. Négy, különleges, részletgazdag és szárnyaló fantáziában telített napot.
A történetről:
Már a borító is megragadja az olvasó fantáziáját. Az elkészített terv egyszerű, mégis részletgazdagsága miatt folyamatosan vonzza a tekintetet, hogy az egyre több és újabb jelentést fedezzen fel benne. Az apró utalások miatt pedig olvasás közben is sokszor visszatérünk a vizuális élményhez is, hogy még több titkát tárjuk fel a könyvnek és a képi kivetítésnek egyaránt. A belső, nagyobb fejezetcímeknél megjelenő ábrázolások is hasonló hatást váltanak ki. Bár a stílusa más, mégis mindkettő tökéletesen illeszkedik a történethez, így mutatva rá arra, hogy maga a regény is többrétegű, melyek némelyike jól elválasztható egymástól, de akadnak olyanok, amelyek között a határvonalak szinte nem is léteznek, láthatatlanul olvadnak egymásba. Ritkán találkozni ennyire jól eltalált ábrázolástechnikával, így ez számomra külön örömforrást biztosított.
Adeline alapvetően egy átlagos lány, aki 18. századi Franciaország egy kis zöld szegletében nézi, hogyan szalad el mellette az idő. Kislányként sok örömét lelte a környező dolgokban, ám ahogy egyre jobban cseperedett, úgy lettek az életét behatároló válaszfalak egyre erősebb tónussal megrajzolva. Mind tudjuk, hogy akkoriban a nőknek igencsak kevés jog jutott, már születésük pillanatában a sorsuk eldöntetett. Adeline ebbe képtelen beletörődni, így a rendelkezésére álló változtatási lehetőségekhez foggal-körömmel ragaszkodik. Bármit megtenne, hogy le tudjon térni arról az útról, amit a szülei és a társadalmi elvárosok együttesen rónának rá, hiszen a világ oly nagy és ő még oly keveset láthatott belőle. Sorsa pedig örökre megpecsételődik, mikor a Nap már nyugovóra térve átadja helyét a sötétség teremtményeinek. Az élete gyökeres fordulatot vesz. Egyfelől megkapta, amit akart, de ott cseng lelkében a kérdés: vajon megérte ezt az áldozatot?
Addie utazása ekkor kezdődik meg. Évszázadokon átívelve láthatjuk élete jeleneteinek egy-egy kiragadott pillanatát, mely alapján megismerhetjük újszerű létformájának határait és a benne rejlő szabadságot. Az olvasóban folyamatosan mérlegre van állítva a meghozott döntés következményei és az ezzel elért előnyök mennyisége, s miközben a billenő serpenyőket figyeli, végig maga is azon gondolkodik, hogy ez a fausti alku milyen részben előnyös és hátrányos az azt megkötő felek számára. Addie életét tárgyilagosan tekintve úgy érezhetjük, hogy közel sem volt kiegyenlített ez az üzlet, hiszen legtöbbször a nélkülözés és a folytonos küzdelem jut ki a lánynak osztályrészül. Azonban, ha megvizsgáljuk a lelke közepén lobogó lángot, amely a konok állhatatosságával társulva erős védelmet biztosít elméje számára, akkor felismerhetővé válnak azok a pontok is, amelyek miatt érdemes kitartani, küzdeni. A legnagyobb húzóerővel számára pont maga a sötétség jelenléte bír, kortalan céljává vált dacolni vele. Egy pillanatig sem adja meg magát a vonzásának, hiába csábítgatja az mézédes almával vagy fenyegeti meg záporozó tűzesővel. Addie a maga egyszerűségében egy csodálatos, kíváncsi és roppant kitartó nő, akit méltán nevezhetnek az alkotók múzsának – még annak ellenére is, hogy képtelenek egy pillanatnál tovább megragadni a belőle áramló erőt. Időt és energiát nem sajnálva mutat utat a világ által még fel nem fedezett művészeinek, hogy nyomtalanul, mégis kitörölhetetlen benyomást hagyhasson maga után. S mikor már azt hinnénk, hogy a saját határain belül minden szál megmozgatásra került, akkor jön valaki, aki két szóval az egész eddigi világát ledönti, szétporlasztja és a felszálló pernyéből újraformálja: emlékszem rád.
A történet új irányvonalat vesz, s immáron Addie számára egy olyan létformát mutat be, amely minden eddigi elképzelését felülmúlja. Az örökös hiányként égő jelenléti vágyát immáron egy szemüveg mögül megcsillanó szempárban találja meg, s ezzel a lassan gomolygó füst is új formában kényszerül testet ölteni. A közös pillanatok, az egymás mellett töltött idő kérlelhetetlenül nyomot hagy a lány lelkében, s tán emiatt még erősebben nyomja vállát a véglegesség súlya. Mert hiába dacol a természettel, hiába lépett át az általános sík fölötti létezési formára, a véglegesség határait még ő maga sem tudja kedve szerint formálni; s mégis, körömszakadtáig küzdve forgatja az idő végtelen kerekét, mely megadatott a számára. A metaforikus láthatóvá válásánál már sokkal fontosabb dolgok mozgatórugói dolgoznak a háttérben, s szépen lassan az olvasó is megérti, mit jelent, mikor két lélek összekapcsolódik, s az ebből születő csoda a kiszáradt föld felső rétegén áttörve gyökeret ereszt egy mélyebb, humuszban gazdag környezet reményében, mely biztos alapot szolgáltat a legnagyobb éhínségben is. Több ez, mint egyszerű szerelem, sokkal inkább egymás általi önmaguk kiteljesedéséről szól, hogy megláthassák, hol van az a pont, ameddig képesek elmenni saját és a másik fél érdekében. Kompromisszumok, áldozatok és rafinált cselezések útján haladnak az időben, az egyik fejvesztve rohanva, a másik pedig a percek, órák, évek múlását alig érzékelve.
S Addie története az utolsó szónál sem ér véget, ám ennek ellenére a lezárás mégis teljeskörűnek tekinthető. Régóta nem találkoztam olyan befejezéssel, amely ennyire eltalálta volna a megfelelő érzelmi hangsúlyt, mely egyszerre egy és három pontként is megállja a helyét. Elegáns megoldás egy keserédes helyzetre. Legfőképp ahhoz hasonlítható, mikor egy egyszerű fénycsóva a prizmára vetülve színekre bomlik és úgy folytatja tovább az útját. Páratlan. Utánozhatatlan.
Összességében tekintve:
Addie Larue élete különleges. Felejthetetlen élményt biztosít az olvasónak, miközben paradoxon módon pont a felejthetőségében rejlik a legnagyobb ereje. Folyamatos szárnyrezdülések, kortalanságra utaló gondolatok folyamán vezet végig az út, amelyet vele együtt bejárhatunk. Nem létezik múlt, jelen és jövő, s mégis mindhárom idősík egyszerre, egymás mellett valósul meg, jól elkülöníthető eseményekre bomlik. Hihetetlen módon ültette el a szerző a lány képességeit és korlátjait a lapokon. Nem csak olvashatunk róluk, hanem egyszerre át is érezhetjük azt teljes valójában. Egyszerre örömteli, felvillanyozó és mélységesen szomorú könyv. Mint ahogy a fejünk fölött átcsapó hullámról leszakadó vízcseppek ülnek meg a hajunkon, úgy táncol át Addie a lelkünkön.
Elsőnek azt hittem, csak egy átlagos történet lesz, némi természetfeletti csavarral. Mondhatni egy a sok közül. Aztán a szavakban rejlő erő magával ragadott, olvasás közben a sötétség simogatását éreztem a gerincem mentén, miközben a szél felkavarta a rég elfeledett emlékeket, amik tán sosem voltak az enyémek. Különleges élményt biztosított. Addie személyisége olyan, mint a szentjánosbogár jelenléte egy idilli nyári estén. A mező csendjének puha takarójába burkolódzva észrevenni a szemünk sarkában megjelenő halvány fényfoltot, mely kacér táncát járja, s amely egy szempillantás alatt tovább libben és az emlékkép helyett az érzést hagyja csupán hátra, mely abban a pillanatban átjárta a lelkünket. Nem múlik el nyomtalanul.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Hogy lehet eljutni a világ végére?
(…)
Lépésről lépésre""Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz."
"Odakint sivár és szürke az égbolt, vékony esőköpeny mossa el az épületeket. Az ilyen napok arra hivatottak, hogy az ember egy bögre teával a kezében olvassa a kedvenc könyvét a kandallóban ropogó tűz mellett."
"Van egy lyuk a szívén.
Beáramlik rajta a fény.
Beáramlik rajta a vihar."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2021 augusztus 31
Terjedelem: 608 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése