Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot.
Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség.
Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot.
Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.
Sara Pennypacker Pax című könyve első pillantásra megnyeri magának a gyermeket és a felnőttet egyaránt. Egy édes kis róka ücsörög a borítón, miközben a messzi távolba bámulva vár valamit. A színek harmonikusak, kellemes hangulatot teremtenek. A fülszövegből kiderül, hogy a történetet a szerző világháborús övezetbe helyezte, így tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy felszínesen, de bevezessük az apróságok figyelmébe a történelmet. Engem is elvarázsolt, így nagy szeretettel kezdtem neki az olvasásnak, ám egyáltalán nem arra számítottam, mint amit kaptam.
A történet a kezdeti fázisban aranyosnak ígérkezik. Egy kisfiú elszakad a rókájától, akit kicsi kora óta nevel, majd rájön, hogy számukra mégiscsak a közös jövő van megírva, így útra kel, hogy megkeresse a barátját. Kalandok végtelen sorozata veszi kezdetét, enyhe Lassie hazatér beütéssel, s miközben a fiú halad a célja felé több olyan témát is érint, amivel erősíti az olvasó jelenlétét. Rámutat, hogy mindenki egyedi személyiséggel rendelkezik és hogy nem törvényszerű, hogy magunk is olyanná váljunk, úgy gondolkodjunk, ahogy a szüleink tennék. Érinti a döntések hatalmát, hogy létezik jó és rossz, valamint, hogy minden tettnek következménye van. Emellett pedig kirajzolódik egy homályos kép a világháborúról is, hogy alapvetően mennyi szörnyűséget foglal magába.
Mégis, nem a fiú része volt az, ami számomra növelte az ajánlott korhatárt, hanem azok a jelenetek, amelyeket a rókák szemén át voltak láthatóak. A természet szépségei mellett a kegyetlensége is megmutatkozik. Nem egyszer van, hogy dominanciaharc közben egyikük megsérül, így vérző sebes oldallal üget tovább. Ám ez még elfogadható, életszerű eseménynek hat, s mivel csak néhány szó van rá mindig hagyva, nem megrázó. Ugyanakkor a könyvben a rókák világára is kihat a háború, így történnek tragédiák, fájdalmas események, amik miatt semmiféleképp nem adnám ezt a könyvet egy kisgyermek kezébe sem. Lehet, hogy nyers vagyok, sőt, egy kicsit prűd is, de úgy gondolom, hogy egy leszakadt rókaláb nem való a fiatalok képzeletébe.
Összességében egy informatív mese, aminek sok, pozitív mondanivalója van, de mindenféleképpen csak azon gyerekek kezébe való, akik már eléggé érettek hozzá, nem hat károsan a lelki világukra.
Célközönség: inkább fiúk, mint lányok, mivel a világháború és a többi jellemző inkább az ő képzeletüket ragadhatja meg
Korosztály: a könyvön a 12+ korosztály szerepel, de véleményem szerint ez a könyv nem való egy 14-15 év alatti gyermek kezébe sem
Kialakítás: normál betűméret és sorköz jellemzi
Nyelvezet: egyszerű, ám szókimondó, nyers
Illusztráció: Viszonylag kevés fordul elő benne, de azok egyedi, szép alkotások
Tanulság: Senki sem eredendően rossz vagy jó, hanem mi magunk döntjük el, miként éljük az életünket. Erősíti az érzelmi jelenlétet, az én-képet
Rövid leírás: a regény középpontjában fiú és a rókája áll, akik a világháború miatt kénytelenek elszakadni egymástól. Ezt a fiú nem hajlandó elfogadni, így felkerekedik, hogy megkeresse hű társát és helyrehozza a köztük húzódó kapcsolatot.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2017. április 11.
Terjedelem: 248 oldal
A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése