2019. március 11., hétfő

Chloe Seager: Randikatasztrófák | ELŐOLVASÁS

Fülszöveg:

Emma azt gondolta, járnak Leonnal. Egészen addig, míg a fiú valaki mást nem jelöl be a Facebookon, mint akivel kapcsolatban van. Bár egy ideig jó ötletnek tűnik Leon és új barátnője után kémkedni, Emma elhatározza, hogy új életet kezd, és az új blogján írja meg a randizós kalandjait. De az online világ olykor rázós tud lenni, például ha az ember rábukkan az anyukája Tinder-profiljára, vagy véletlenül közli az egész világgal, miért nem érdemli meg Leon egy lány szüzességét sem. És még mindig bonyolódhatnaka dolgok…


Az életben vannak olyan pillanatok, mikor úgy érzi az ember, hogy még az általa legkedveltebb tevékenységhez sincs igazán kedve. Az utóbbi időszakban sok felhő rejtette el előlem a lelkesedésem Napkorongját. Noha még mindig ugyanúgy szeretek olvasni, mégis azt vettem észre, hogy sokkal nehezebben találom meg a rá szánt időt, mint eddig, s azt sem tudom maximálisan kihasználni. Egy-egy olvasmány - oldalszámtól függetlenül - eltartott akár egy hétig is. De ez nem én vagyok. Ugyanakkor bár nagyon is zavart a jelenlegi felállás, nem tudtam kitörni belőle. Sehogy sem ment.
Ebben a lelkiállapotban, szinte unottan böngésztem az e-mailjeim között, mikor rábukkantam a Menő Könyvek hírlevelére, melyben ott volt Chloe Seager újdonsága, a Randikatasztrófák. Valami megmozdult bennem a cím és a borító láttán, s úgy gondoltam, meg kell ragadnom ezt az érzést. Felvettem a kiadóval a kapcsolatot, akik újfent nagy bizalommal fordultak az irányomba.
Nagyon szépen köszönöm az előolvasási lehetőséget a Menő Könyvek kiadónak! Igazán megtisztelő!

Nem néztem utána a külföldi fogadtatásnak. Nem ismertem a szerzőt, mégsem kezdtem el kutatni, vajon egyezik-e a stílusunk. Elérkeztem arra a pontra, mikor bátor lépésként fejest ugrottam az ismeretlenbe. Elég volt nekem az a tudat, hogy első pillantásra megmozgatta a lelkem azon részét, amiről már kezdtem lemondani. Egy lány, egy blog és sok balul elsült randi története. Vágyhatnék ennél többre?
A Randikatasztrófák egy kifejezetten modern könyv, melynek a célközönsége a tizenöt éven felüli kamaszok. A szöveg megjelenítési formája egyedinek mondható: a főszereplő, Emma fejéből kipattanó gondolatokat olvashatjuk, melyeket a titkos blogján és a twitter oldalán tesz közzé. Ezek váltakozásából áll össze a teljes kép. Nincs hely felesleges szócséplésre, hosszanti leírásokra. Csak egy lány, egy oldal és az internet egyvelege alkotja. Első pillantásra ez lehet kevésnek tűnhet, hiszen rövid bejegyzéssorozatokról beszélhetünk, mégsem hagy egy cseppnyi hiányérzetet sem az olvasóban. Olyan érzés olvasni ezt a könyvet, mintha mi magunk folytatnánk aktív chatelést Emmával. A randikatasztrófák beszél az olvasóhoz. Ó, de még hogy!
A szimpatikus megjelenítési formához tökéletesen illeszkedik az átadott tartalom stílusa is. Az író közvetlen, úgy meséli el Emma történetét, mintha a legjobb barátai közé tartoznánk. Nem szépíti a helyzeteket, nem hagyja ki a kínos részleteket, sőt, inkább ezeket helyezi előtérbe. Ebből kiindulva az egész könyv roppant humoros, folytonosan egymást váltják a kacagtató helyzetek.
Emma egy tizenhat éves kamasz, akinek legnagyobb problémája a szerelmi élete. A Facebookról tudja meg, hogy véget ért a kapcsolata: a srác, akivel elvileg jár kirakta, hogy egy másik lánnyal van már együtt. Ez érthetően nagy megrázkódtatásként hat Emmára, maga alá temeti egy időre a bánat. Nem hiába mondják, hogy az első szerelem a legédesebb és egyben a legfájdalmasabb is.  A csalódás feldolgozása sosem könnyű feladat és ezt Emma is megtapasztalja. Úgy próbál talpra állni, hogy újra randizni kezd. S itt kezdődnek az igazi Randikatasztrófák.  Emma tipikusan az a lány, akivel a legvalószínűtlenebb helyzetek is megtörténnek, s bár sokszor rajta, semmint vele, de rengeteg nevetést vált ki az olvasóból. Ugyanakkor hiába életszerűtlenek a helyzetek, mégsem lehet kiábrándulni a történetből. Az első oldaltól kezdve egyértelmű, hogy ez egy ilyen széllel bélelt könyv, aminek elsődleges célja a szórakoztatás.
Véleményem szerint, egy ifjúsági regény akkor ér igazán célt, ha a megfelelő közönségnek, a saját nyelvén szól és amellett, hogy leköti a figyelmét valamilyen tanító jelleggel is bír. A Randikatasztrófák az összes általam felvázolt követelménynek eleget tesz. Több fontos témával is foglalkozik, melyeket szépen, implicit módon tálal. Az egyik legnagyobb szerepet az internetfüggőség kapja. A mai világban teljesen egyértelműnek tekintjük, hogy az életünk nyolcvan százalékát az emberek online töltik. Még ha közvetlen nem is pötyögnek a laptopon vagy épp nem bámulják a telefon képernyőjét, akkor is a háttérben fenn vannak a hálón és az első pittyenésre ugranak. A legtöbben bele sem gondolnak, hogy mennyi időt és energiát felőröl ez a folyamatos aktivitás. Emma maga is bevallja, hogy tizenhat éves kora ellenére már függőnek számít:

„Elérkeztem abba a fázisba, amikor annyit vagy online, hogy már csak ürességet érzel. Hiába vonz a valódi világ egészséges bája, de mégsem vagy képes elszakadni a bizarr Youtube-videóktól és mások értelmetlen állapotfrissítéseinek böngészésétől. Minél több időt töltesz fent a hálón, annál kevésbé tűnik valószínűnek, hogy valaha is le tudsz jönni.”

Örülök, hogy végre egy olyan ifjúsági regény került előtérbe, mely nem utasítja el a technológiát, sőt erre épít, mégis kimondja, hogy ez nem a megfelelő formája a felnőtté válásnak. Mert az élet nem a weboldalakon zajlik. Emellett felhívja arra is a figyelmet, hogy az internetes álarc mögött megbújó személy gyakorta nem azonos azzal, aki a képernyő mögött rejtőzik valójában.

"Az online egymásra találásokból nem feltétlenül válik valódi kapcsolat. Főleg, ha kicsit felpimpeled az internetes éned."

Továbbá a szerző hangsúlyt fektet még a kamaszok lelki egyensúlyára is. Folyamatos háttértémaként felmerül az önbizalomhiány és az önkép kialakulásának folyamata is. Ez a kettő kéz a kézben jár, hatással vannak egymásra. Minden tinédzsernél eljön az a pont, mikor önmagában is kételkedni kezd, akár még szégyellni is kezdi magát a kinézete, súlya, stílusa, családja vagy egyéb dolgok miatt. Természetesen ez Emmánál is bekövetkezik. Akaratlanul is összehasonlítja magát a szerelme új párjával és képes akár az őrületbe kergetni magát a cikázó gondolataival. Noha a szerző ezeket kifejezetten humorosan tálalja, mégis kellő hangsúlyt fektet a témára a sorok között. Ugyanakkor a tálalásnak köszönhetően végtelenül pozitív kicsengéssel bír, tehát inkább ösztönzőleg hat a lélekre, mintsem, hogy plusz kételyeket okozzon. Egyfajta lelki megerősítést is ad a bizonytalan érzésekkel teli kamaszoknak ahhoz, hogy megtaláljak önmagukban a szépet és a szerethetőt. Csak természetesen és könnyedén, pont, ahogyan kellene.
S hát természetesen a kamaszok által legjobban átrágott téma van a középpontban: a szerelem és a kapcsolatok kialakulása. Emma mindent elkövet, hogy régi szerelmét feledve megtalálja azt a srácot, aki megdobogtatja kellőképp a szívét. Hosszú utat tesz meg, míg eljut a végső felismeréshez, de minden egyes randi hozzátesz a személyisége kibontakozásához. No meg az olvasó jókedvéhez. Mindenesetre a regény a szerelem táján is rendelkezik mondanivalóval, így nem csak élvezzük a humoros helyzeteket, hanem mellette fejlődhetünk is általuk. Mivel az első aktus gondolata is fontos szerepet játszik a könyvben, így nem adnám a könyvet minden korosztálynak oda. Nem hiába tizenhat éves már a főszereplőnk! Bár ezt a tényt sokszor kétségbe vontam. A mai fiatalok már annyira felvilágosultak, hogy szinte csodaszámba ment egy ennyire ártatlan és vicces ekorú lány a lapokon is. Mindenesetre üdítőleg hatott a lelkemre és megnyugtatott, hogy még mindig van az a réteg, akik nem csak túlleni akarnak mindenen a lehető leghamarabb, hanem a koruknak megfelelően fejlődnek. 

Kortól függetlenül, mindenkinek szüksége van két erős olvasmány között egy olyan kötetre is, mely pusztán a szórakoztatás célját szolgálja. Kellenek azok a történetek is, melyek kellőképp kikapcsolják az olvasó elméjét és energiával töltik fel a szívét. Noha azt mondják, hogy már kinőttem az ifjúsági regényekből, mégis úgy érzem, hogy vannak olyanok, amik tökéletesen megfelelnek még mindig az ízlésemnek. Hiába vagyok már túl a párkeresés nehézkes lépésein, az óvatos tapogatódzásokon, mégis örömmel veszem az erről szóló történeteket. Fontosnak tartom, hogy a kamaszok kezébe olyan olvasmányokat adjunk, amik megfelelnek a korosztályhoz tartozó elvárásoknak. Ez a könyv pedig pontosan ilyen.
A Randikatasztrófák egy fantasztikusan jól megírt történet. Ezt minden túlzás nélkül ki merem jelenteni. Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a végére érjek. Könnyed bája magával ragadott, a humoros történet pedig csak vitt előre. Annyira bántam, mikor elfogytak az oldalak! Olvastam volna még tovább, sok-sok órán át. Chloe Seager stílusa nagyon megnyerő. A legárulkodóbb példa erre, hogy voltak olyan helyzetek, mikor a környezetemtől függetlenül sem bírtam ki, akaratlanul is felnevettem. Természetesen a lehető legrosszabb helyen és időben.
Pontosan erre volt most szükségem. Energiával töltött fel, lendületet adott és csupa mosoly arccal tettem le a végén. Ezekért az élményekért éri meg olvasni. Egy biztos: ha olvasási válság gyötörne, akkor egy Menő Könyvet kell levennem a polcról, hogy messze elkergessem.




"Figyelmeztetés! Semmiképpen NE HOZZ életre szóló döntéseket az alapján, hogy tetszik valaki."

"El kell foglalnom valamivel magam, hogy eltereljem a figyelmemet. 
Visszamerészkedem Narniába."

"Hogyan lehetséges, hogy mindaz, amit érzek, elfér bennem, ebben a kis szobában, ebben a kis házban?"

"– Szerinted melyik pokémon vagyok?"

"Következtetés: a legtöbb ember a neten is ugyanazokat a hibákat követi el, mint amelyeket a valódi világban is."

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó
Megjelenés ideje: 2019 március 11.
Terjedelem: 336 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

1 megjegyzés:

  1. Megemelem a kalapom az előtt, hogy erről a semmiségről ilyen komolyan tudtál írni :)

    VálaszTörlés