2019. február 10., vasárnap

Aurora Rose Reynolds: November előtt

Fülszöveg:

November: 
Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeimet, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyvelőként dolgozom. 
A klubban ismertem meg Asher Maysont. 
Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tőle semmit.

Asher: 
Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen nőt sem – November előtt. 
De akarom őt, jobban mindennél. És megszerzem.


Baráti fogadások, közös kihívások. Mindenki ismeri őket. Lehet szó arról, hogy ki mer lehúzni egy ivásra egy doboz sört, vagy bekapni egy kanál fahéjat. A barátnőimmel karöltve mi 15 könyvet választottunk ki, amit mindannyiunknak megadott határidőn belül el kell olvasnia - s a sok közös élmény mellett a moly.hu oldalán ezáltal egy plecsnivel is gazdagodunk. Csupa olyat tettünk a polcra, ami érdekesnek tűnt, mégis, most, mikor már mindössze csak egy maradt, azt kell, hogy mondjam: elég sokkal félrenyúltunk. Ez Aurora Rose Reynolds könyvével, mely a November előtt címet viseli sincs másként. Szerintem nem volt még olyan könyv a kezemben, amivel ennyit kiabáltam volna olvasás közben. Szombat reggel páromnak fennhangon tartottam beszámolót, hogy mindössze fél óra alatt, mennyi mindennel idegesített fel, akasztott ki, miközben ő még épp a szeméből dörgölte ki az álmot. 
Pontosan ezért a „fantasztikus” élményért cserébe úgy érzem, különleges beszámolót kell tartsak az olvasási folyamatról. Ez az értékelés semmilyen módon nem mondható átlagosnak, tucatnak. Még tőlem is szokatlan lesz. De gyerekek, ez a könyv kihozta belőlem az állatot, az ördögöt és az ördögűzőt is. Szóval úgy gondolom, nektek is át kell legalább kicsit éreznetek, mi játszódott le bennem, míg a történet végére nem értem.

Már az elején éreztem, hogy ez a könyv nem igazán lesz a szívem csücske. A borítón egy pasas búslakodik - gondoltam én biztosan fázik így, ingjét vesztve már, hiszen beköszöntött a tél, a hideg, a zimankó. Szomorú, mert november előtt még megfelelő volt ez a léha öltözet, de már nem mutatkozhat így az utcán, ha nem akar fagyási sérüléseket szerezni. De semmi gond, majd én felmelengetem gondolatban, szóval felütöttem a könyvet, hogy megismerjem a történetét.
Akcióval kezdődik: főszereplőnk egy kutyával az oldalán, arcán nagy sérülésekkel szeretne kivenni egy szobát. A recepciós készségesen ad neki egyet - a megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe, - ahol első dolga lemosni magáról az út és a viszontagságok porát. Szépen vetkőzik lefelé, majd ledobja a melltartóját is. Hát, konkrétan kiköptem a forró teát, mikor ide értem.


Gyerekek, a borító alapján teljes meggyőződésem volt, hogy a férfi szemszögéből van megírva a történet. Nem tudtam eldönteni, hogy szimplán őrült vagy esetleg transzszexuális, vagy ugyan mi történt vele. Bevallom, csak utolsó mentsvárként jutott eszembe, hogy már a születése óta nem himbálódzik semmi a lába között. Mint kiderült, az egész történet a lány szemén keresztül van megírva, mindössze két, apró jelenet van, ami Asher gondolataival foglalkozik. Megjegyezném, ezek teljesen indokolatlanul kerültek bele a könyvbe. Nem értem, hogy semmitmondó jeleneteket - amikből az egyik meg is ismétlődik, tehát nem maradtunk le semmiről - miért kellett belevenni. De a szerző biztos útközben arra gondolt, hogyha meztelen hapsit tesz a borítóra, akkor eladhatóbb lesz a története, de ahhoz meg kell valamilyen szintű kötődés is hozzá, ezért kiszúrja az olvasók szemét két bekezdéssel. Aztán mindenki boldog lesz. Csak én nem. Ez abszolút logikátlan volt a részéről! Mármint ez is.
A következő sokkhatás akkor ért, mikor rájöttem, hogy a cím sem arra utal, mint amit én feltételeztem. Ha azt mondja valaki, hogy november előtt, akkor a tavasztól őszig terjedő időszakra gondolok, de biztos eszembe sem jutna, hogy egy lánnyal való kapcsolat előtti időszakot minősítenek vele. Mert igen, a lány neve a November. És ezen senki nem botránkozik meg, mindenki természetesnek veszi! Ezentúl hívjatok csak Szombati Márciusnak. Az úgy is olyan jól hangzik. Ugyanakkor ez egy új kérdést vet fel: a könyv arról szól, hogy November elköltözik az apjához, megismerkedik Asherrel és kialakul közöttük valami kapcsolatféle. A srác múltjáról mindeközben csak annyit tudunk meg, hogy nagy nőcsábász volt, és egyszer már el is vált. Tehát akkor miért az a könyv címe, hogy November előtt, ha az utána szóló időszakról mesél nekünk a szerző? Hol van itt a logika, kérem szépen. Hol?!


De ennyin még ne akadjunk fenn, mert sosem érünk a végére. Fogadjuk el, hogy van egy hónapos csajunk a dán dogjával, aki fajtatiszta és abszolút senkinek nem hiányzik. Mert minden utcasarkon találkozunk egy kóbor szőrös óriással, ez teljesen evidens. Azon se akadjunk fenn, hogy Novembernek olyan ruhafétise van, hogy azt már kezeltetni kéne. A hajamat morzsolgattam az ujjaim között, miközben ecsetelte itt nekem, mi mivel áll jól. Mert hát adni kell magunkra akkor is, ha épp bucira van verve a fejünk. Ez teljesen egyértelmű. Lényegtelen, hogy lila hólyagos a képünk, az a lényeg, hogy jól nézzünk ki a szűkre szabott felsőnkbe, aminek a színe tökéletesen harmonizál a topánkánkkal. Szóval mit tudunk még erről a mindig tip-top lányról? A következő idézetek tőle származnak:

„Fogalmam sincs, mikor vehette Asher a tálakat. Abban biztos voltam, hogy előző nap.”

Kicsit erőltesd meg az agyad kedves, hisz ott van a válasz az orrod előtt. Nem, nem megy? Akkor segítek: tegnap vette a tálakat. Tegnap!

„Elmeséltük egymásnak, milyen napunk volt. Mondta, hogy segített kivenni a motort a teherautóból, amelyet Trevor épp felújít. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet venni a motort az autókból vagy épp a teherautókból, azt meg végképp nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme van ennek egyáltalán.”

Igen, pontosan, jól látjátok: ez a lány teljesen buta. Olyan koppra, hogy arra nincs helyes meghatározás. Vagy mégis?

„Jó, tudom, gyagya vagyok. Mit kell ezen csodálkozni?”

Jajj, drágám, úgy örülök, hogy legalább elismered! De komolyan! Ez az első lépes a javulás útján: a felismerés!
De hát ez a könyv nem csak erről a "gyagya" lányról szól. Van egy tipikus pasink is. Ashertől mindenkinek első pillantásra nedves lesz a bugyija, mert egy kőbunkó, izmos, jóképű hapsi. Most komolyan, miért olyan megnyerő ez? Hova tűnt a sárm és a lovagiasság? Kiment a divatból? Természetesen ők ketten találkoznak és hatalmas lángok lobbannak fel körülöttük, melyek megolvasztják a szíveket. Meg az én arcomat. Imádtam, hogy többször is ki volt emelve a regényben, hogy mindketten türelmesen várnak a másikra, nem siettetnek semmit, erre az első találkozás utáni nap már randiznak, és még aznap, ha úgy nézzük, be is költözik November a fiú házába. De nem sietünk el semmit, mert teret kell hagynunk az érzelmek kibontakozásának. Mert ez pont így működik. Én már azon sem csodálkoztam volna, hogyha a második héten már szemmel verve varázsolt volna gyereket Asher a lány hasába. Csak mert szexinek tartja a terhes nőket. 


A könyv csöpög. Masszív nyáltenger csorgott ki a lapokról, eláztatva az összes még működő agysejtemet. Szeretem a romantikát, de elvárom, hogy igényes és reális legyen. A saját kapcsolatom is tündérmese alapú, hiszen megláttuk egymást, két napra rá össze is jöttünk és azóta is boldog, harmónikus párkapcsolatban vagyunk már hat éve. Van ilyen, elismerem. De ebben a könyvben nincsen felvezetés, kibontakozás, csak valamiféle agyatlan sodródás. Mondjuk ezt valószínűsítem, hogy abból fakad, hogy egyik karakternek sincs jelleme. Annyira semmitmondóak! Novembernek annyi esze van mint egy döglött hintalónak, Asher pedig csak a „majd-én-megmondom-mit-csinálj” attitűdből áll. Ennyi. De erre nem lehet felépíteni egy teljes történetet.
Történetet! Hát hova gondolok én! Mert ez a könyv azzal sem nagyon rendelkezik. Van egy alapsztori, amit próbált nagyjából fenntartani az író, de se füle se farka. Logikát meg abszolút ne várjunk tőle. Amikor egy bekezdésen belül több buktató is van, na az már tehetségre vall. Már mutatok is rá egy példát:

– Nem ismert előttem a döntésük oka. Az autóbaleset előtt néhány héttel eljöttek, és megváltoztatták a végrendeletüket. Ennek értelmében ön örökli a teljes vagyonukat, amint betöltötte a huszonötödik életévét. (…) Őszintén meglep, hogy minderről önt nem tájékoztatta az édesanyja. 
Megjegyzem, engem cseppet sem lep meg, hogy nem tájékoztatott. Egyáltalán nem vagyunk közeli viszonyban, a szüleiről pedig sosem mesélt nekem. Persze az is lehet, hogy azért nem említette őket, mert tudta, hogy rám hagyták a vagyonukat. Lehet, hogy gyerekkoromban emiatt bánt velem úgy, ahogy. Lehet, hogy úgy érezte, elvettem tőle valamit, ami őt illette volna.”

Szóval, elemezzük ki egy kicsit: Tény, hogy a végrendelet csak néhány héttel a tragédia előtt lett megváltoztatva, tehát előtte nem, ismétlem, nem a lányra volt hagyva a teljes összeg. Ebből következik, hogy nem emiatt bánt vele úgy az anyja gyerekkorában, ahogy, hiszen már huszonöt éves is elmúlt. Már, hogy is lehetne a kettő között párhuzamot vonni? Őszintén, hogyan?! De itt még nincs vége:

„Elhatároztam, hogy felhívom, és felajánlom neki az összeg felét. Mégiscsak az ő szüleiről van szó, és valahogy úgy éreztem, ők is örülnének, ha valamennyi jutna a pénzből anyámnak is.”

Ez már nem gyagyaság, ez már a logika teljes hiányát mutatja meg! Én mondom, ez a lány agy nélkül született! Ennél a jelenetnél úgy beleordítottam volna a képébe, hogy ember gondolkodj már kicsit! Ha a nagyszüleid annak örültek volna, ha a lányuknak is jut az örökségből, akkor mondjuk rá is hagytak volna valamit. Hisz erről szól a végrendelkezés, hogy eldönthető, kire mit és mennyit hagyunk! Itt konkrétan már a hajamat téptem. És még közel sem volt vége a történetnek.
Folytatódik a mindent elsöprő nyáltenger és… igazából ennyi. Semmi más nincs már benne, csak az úgynevezett Asher-köd. Na ettől megint a falnak mentem. Ne mondja már nekem senki, hogy lehetséges minden gondolatot, eltökéltséget eltörölni mindössze egy felsőtesttel vagy csókkal. Mert, hogy egyszer-egyszer megtörténik, hogy valaki ennyire a bűvkörébe von, azt még elfogadhatónak találom, de hogy minden egyes alkalommal. A legkisebb konfliktus határán is leszállt az Asher-köd és mindenki természetesen fogadta a változásokat. Hát, legszívesebben ködlámpát szereltettem volna fel erényövként Novemberre. Ha a romantika azt jelenti, ami ebben a könyvben megvalósul, akkor én a legmélyebb szarkazmussal megáldott, magányra ítélt ember vagyok.


Gondolkodom, erősen gondolkodom azon, mi jót tudnék mondani a könyvről, de semmi nem jut eszembe. Helyette még ezer hibát fel tudnék sorolni, kezdve a „papa” jellemétől egészen a rossz alapokon nyugvó kapcsolatokig. Mert minden borzalmas benne. Még a lezárás is nevetséges. Az pedig, hogy ezek ketten mindig csak és kizárólag egyszerre érnek a csúcsra... Na jó, inkább nem mondok már semmit!
Egyetlen egy pozitív élményem volt: mikor végre a legvégére értem és örökre becsukhattam. Olyan mélyről jövő, tenor hangú Halleluja szólam hangzott fel a bensőmben, hogy attól tartottam még a szomszédok is meghallják a megkönnyebbülésemet. Ennyire még nem esett jól lerakni egy könyvet sem. De komolyan.

Novemberben az emberek különböző fogadalmakat tesznek. Hallottam már olyanról, hogy a férfiak ilyenkor nem borotválkoznak, vagy éppen az alkoholt mellőzik. Nos, ezek a szabályok itt nem érvényesek. Ebben az esetben nem létezik a száraz November fogalma, mivel ezt alkohol nélkül képtelenség ép ésszel kibírni. Ennyi baromságot egy helyen én még nem láttam. Fordultak már meg rosszabb könyvek a kezeim között, de egyik sem nélkülözte eddig ennyire a logikát. S a legrosszabb: ebből négy rész is van! 
Vannak emberek, akik tudnak írni és vannak, akik csak próbálkoznak. Aurora Rose Reynolds az utóbbi kategóriába tartozik. Legszívesebben most azonnal beíratnám egy kreatív író tanfolyamra. Sőt, inkább írnék neki egy szép levelet, amiben megkérném, hogy keressen más hobbit. Mert el kell ismerni: ez nem megy neki. 
November előtt nem tudtam, milyen mély az emberi butaság. Voltak apró sejtéseim, de ilyen mélységekre nem számítottam. Néha már kétségbe vontam azt is, hogy önmagam mennyire szeretem, ha ilyen olvasmánnyal kínzom az intellektusomat. De mégis kitartottam, bár, hogy miért, azt nem tudom megmondani. Talán a legfőbb indokom az, hogy ez a beszámoló megszülethessen. Egyszerűen írni szerettem volna arról a töméntelen értelmetlenségről, amit végigszenvedtem.
Ezek után mégis érdekelne? Ez esetben csak akkor ajánlanám olvasásra, ha erős mazochista attitűddel rendelkezel, vagy újra, a legnagyobb mélységekig szeretnéd értékelni a világon lévő többi könyv tartalmát. Ennél lejjebb nem hiszem, hogy van.


Kiadó: Művelt Nép Kiadó 
Megjelenés ideje: 2016 december 8.
Terjedelem: 414 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése