Képes lennél megölni valakit, hogy megmentsd, akit szeretsz?
Egy új app, az Édes vagy Pikáns őrült sebességgel hódítja meg a világot. Válságba jutott pároknak nyújt segítséget: eleinte romantikus jellegű, majd később tabunak számító kihívások elé állítja a feleket, melyek teljesítésével ismét visszatalálhatnak egymáshoz. Abby és Brendan Hollander számára azonban az alkalmazás letöltése életre-halálra menő, veszélyes játékot eredményez. Elérkezik ugyanis a pillanat, amikor az elvégzendő feladatok mindennél kockázatosabbá és baljósabbá válnak, végül pedig a csábítás és erőszak szövevényes hálójába vezetnek.
J.D. Barker legújabb regénye fülledt légkörű, sötét thriller, melyben az Elemi ösztön találkozik David Fincher Játsz/májával.
Hogy én mennyire régóta vártam már arra, hogy újfent megjelenjen a könyves kínálatban egy hamisítatlan J. D. Barker történet! Nem olyan, amit James Pattersonnal együtt alkotott meg, hanem ami csak és kizárólag az ő fejéből és az ő tollából származik! Félreértés ne essék, a közös könyvek sem rosszak, de véleményem szerint egyértelműen kiolvasható belőlük, melyik részt ki alkotta meg. Emellett elfogult vagyok azzal a férfival szemben, aki képes volt megalkotni a 4MGY-t, ami a krimi és thriller kategória csúcsa a számomra. Így tehát szinte remegve vártam már, mikor vehetem kézbe a Zárt ajtók mögött című könyvet - amit volt szerencsém még névre szólóan dedikáltatni is a szerzővel a 2024-es Könyvfesztivál alkalmával.
Bár a könyv már szeptemberben megérkezett hozzám, hatalmas önfegyelemről tettem tanúbizonyságot, mikor nem kezdtem bele azonnal, hanem türelmesen kivártam vele az októbert. Ez szükséges volt, ugyanis az OlvasóKvartett berkein belül ez volt a havi közös könyv, amit élőben, TikTokon olvastunk esténként közösen. Nem volt egyszerű kibírni, de most büszkén veregetem magam vállon már csak emiatt a teljesítmény miatt is. Utólag azt mondom, hogy megvan ebben a fricska, hogy pont egy olyan könyvet forgattunk a kamerák előtt és dolgoztunk fel élő adásban, amely esetén a bonyodalom alapja pont erre épül: a mindent behálózó okoseszközök és az internet uralkodó elemeire, amelyeken riasztó helyet foglalnak már el az életünkben.
Már a regény első párbeszédje megalapozta a hangulatot. Komolyan mondom, már az első két mondatnál mosolyra húzódott az arcom és éreztem, hogy ez bizony jó lesz. A történet egy pszichológus rendelőjében kezd kibontakozni, ahová Abby és Brendan Hollander érkezett párterápiára. Régóta házasok már, belekényelmesedtek a felvett szerepbe, ám a közelmúltban történt egy majdnem félrelépés, amin a feleség nem tudja túltenni magát. Számára ez volt az utolsó csepp a pohárba, s úgy ítéli meg, hogy szükségük van valamilyen külső segítségre, hogy a házasságuk ne kerüljön végveszélybe - mert bár vannak problémák, mindketten szeretnék rendbe hozni a dolgokat. Nem engedték még el egymás kezét és nem is szándékoznak. A regény eleinte egy szexuálisan túlfűtött kalandként bontakozik ki az olvasó szeme előtt, amelyet csak néha szakít meg egy-egy más szálon futó, meghökkentő és vérmes jelenet. A kezdeti könnyed hangulat azonban lassan, de biztosan kezd átfordulni és pont abban az ütemben uralkodik el a könyvforgatón is a feszültség, ahogy a központi karaktereken is. Ezt követően pedig nincs megállás, a cselekmény úgy tör előre, mint a sebesvonat, egészen a tetőponton történő becsapódásig. Túl élheti ezt bárki? Hát, kétséges, de majd a legvégén kiderül.
Ha a szerző miatt nem szavaztam volna már instant hitelt a könyvnek, akkor a fülszöveg miatt biztosan megteszem. Az alapkoncepció mélyen megragadta a figyelmemet. Egy, a technikai eszközök által uralt, bekényelmesedett világban, ahol az online társkereső oldalak váltak az elsődleges partnertalálási módszerré, úgy gondolom, nem lehet eleget beszélni a potenciális fenyegetésekről. Ez a regény a maga nyakatekert módján pont erre hívja fel a figyelmet, hogy a mostani társadalom már milyen mértékben épít a technológiára, hogy a minket állandóan körülvevő okoseszközök bár hasznosak, de megvan a saját veszedelmük - legyen az egy el nem olvasott ÁSZF miatti adatszivárogtatás vagy épp egy online átverés. Napról napra fontosabbá válik, hogy nyitott szemmel és kellő mértékű kétellyel szemléljük a dolgokat, valamint, hogy tudatos internetfelhasználók legyünk - még egy olyan egyszerű applikáció esetén is, aminek látszólagos célja a meglévő párkapcsolatok felfrissítése és rendbehozása.
J. D. Barker a Zárt ajtók mögött című regényében új vizekre evezett, mikor a sztoriba bevonta az erotikát is. A korábbi könyveiben nem volt jelen és szerintem sokak nevében mondhatom, hogy azért félő volt, hogy mit fog kihozni belőle. Nem azért, mert esetleg lapos lenne, hanem mert a szerző észjárása kacifántos, így félelmetes volt belegondolni, meddig fognak fajulni az események. Nos, első körben azt mondanám, hogy szórakoztató lett. A regény első harmada, mikor a karakterek feltérképezik az applikációt és még belépő szintű feladatokat hajtanak végre, igencsak izgalmas és kreatív. Arról nem is beszélve, hogy a cselekmény közé a szerző mintegy betoldásként elhelyezett egy másik sztorit is, ahol egyelőre úgy tűnt, mindenféle összefüggés nélkül hullanak a fejek. Ez az írásstílus számomra igencsak figyelemfelkeltő volt és mocsok mód élveztem. Aztán ahogy a karakterek egyre jobban elmerültek a felelsz vagy mersz szintű játékban, úgy kezdett a helyzet egyre inkább bonyolódni és sötétedni. Minél több információ látott napvilágot és minél inkább összeért a két történeti egység, annál inkább éreztem úgy, hogy borsódzik a hátam az előttem álló dolgoktól. A szerző nem is adta alább, a teljes kép felfestését követően már nem volt megállás: akció akció hátán, a fordulatok egymást követték és csak úgy hullottak a statiszták, ahogy illik. A Zárt ajtók mögött végül tényleg egy, a túlélésért folytatott, fék nélküli menet lett, amely végén elkerülhetetlen a tragédia. J. D. Barker most sem aprózta el!
A történet alapvetően tetszett. A sztori felépítése részletgazdag, de mégsem érzi úgy az olvasó, hogy felesleges információkkal lenne tele. Igazából egy kanyarnyi szükségtelen betű sincs a lapokon. Az ütem jó, mindvégig feszes. A karakterek dinamikusak, minél jobban megismeri őket az olvasó, annál inkább átalakulnak az erőviszonyok. Senki nem olyan, mint amilyennek első pillantásra el lett könyvelve. Valakiben több, másban pedig kevesebb rejtőzik, de pont ettől változatos és meglepő. A figyelem fenntartása mindvégig maximális fordulaton pörög. Nagyon nehéz ezt a könyvet lerakni és félbeszakítani az olvasást, mert egyszerűen megragadja a könyvforgatót és magával sodorja – ha akarja, ha nem.
A cselekmény kibontakozása erőteljes. Az eleinte játéknak induló esemény egyre nagyobb méreteket ölt és végül egy, a kontinenst behálózó dologgá növi ki magát, ami eddig is jelen volt, csak éppen senki nem gondolt bele. És tényleg, igazából bármely tartalmat, amit megosztunk, a világ bármely pontján megtalálhatják és feldolgozhatják. Ez azért a maga módján ijesztő. Szóval számomra ez a könyv a szórakozáson túl egyfajta figyelemfelhívás is arra, hogy itt az idő arra, hogy még inkább tudatosabb tartalomgyártó legyek, valamint megvizsgáljam, milyen mértékben támaszkodom a mindennapok során az internetre és a hozzá kapcsolódó okoseszközökre; és hogy egyáltalán valóban szükségem van-e rájuk. Mert bár a könyv tartalma egyértelműen fikció, szelek szárnyán szárnyaló kitaláció, azért el kell ismerni, hogy mélyen belül, van benne némi igazság is.
Létezik írói szabadság, amelyet a legtöbb szerző nem rest kihasználni, hiszen a fejükben rejtőző kreatív gondolatok sora viszi előre a karrierjüket, azonban vannak olyan általános dolgok, amiket nem érdemes átlépni. J. D. Barker esetén pedig e tekintetben még szigorúbb vagyok. Mivel már oly sok mindent rakott le az asztalra, vitathatatlan a zsenialitása és mivel a top kedvenc szerzőim egyike, így nála végképp nem tudok megengedő magatartást tanúsítani, ha értelmetlen dolgot ír. Márpedig ebben a történetben sok logikai baki került elejtésre, ami roncsolja az összképet. Például azt leírni, hogy a robotporszívó által küldött kamerakép szolgálta adatokat fel tudják használni, miközben egyetlen olyan eszköz sincs a kategóriában, ami képes mozgóképet rögzíteni és tárolni... hát igencsak kiábrándító. A regényben több helyen is, de legfőképp a végjátszmában található apró, pici elcsúszások vagy éppen megmagyarázhatatlan események megmételyezik meg a cselekményt. A Rómeó által véghezvitt események is végül komédiába csapnak át, mert egyetlen ember sem rendelkezik ennyi erővel, hiába hasonlít az illető egy tank és egy bika fúziójára. Kicsit úgy éreztem, hogy a regény lelkesedésből és hévből született, majd nyugodt lelkiállapotban már nem került átolvasásra.
A Zárt ajtók mögött című könyv összességében tetszett, mert míg forgattam a könyvet, végtelenül lekötött. Alig tudtam letenni, minden egyes sora maga volt az érdekesség és az izgalom. Imádtam az alapkoncepciót, a történet vezérfonalát, a karakterekben rejlő lehetőségeket és azt, ahogy a végére kiteljesedett, de ez sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy feledtesse azokat a botlásokat, amik a lapokon sunnyognak. Apró logikátlanságok, fikcióba vesző megvalósítások, amik határvonalat húznak a valóság és az olvasottak közé. Más szerző esetén lehet engedékenyebb lennék, de tudom, hogy milyen potenciál lapul J. D. Barkerben, így az ő esetében nem tudok oldalra pillantani.
Szereplők: A karakterek megformálása maxpontos. Az első benyomás által adott kép folyamatosan gazdagodik a cselekmény kibontakozásával és mindinkább átalakul. Végül kiderül, hogy senki nem az, akinek látszódott. Nincsenek jó és rossz emberek, csak a társadalom egyes alkotói, akik önös vágyaik által vezérelve történetnek a cél felé - még akkor is, ha útközben másokon kell áttaposniuk. Félelmetes, mire képes az ember, mit meg nem tenne pénzért, elismerésért, vagy pusztán szórakozás gyanánt.
Történet: A cselekmény egy házastárs kapcsolatának megszilárdítására tett kísérletből indul ki, s végül világméretűvé tágul. A szerző megfelelő alapozás követően egyre inkább a mélyvíz felé tereli az olvasót, aki már csak akkor eszmél rá, hogy mi történt, amikor nyakig elmerült. Magával ragadó, mozgalmas és akciódús.
Nyelvezet: A regény dinamikus stílusban íródott, így a hossza abszolút ne legyen elrettentő senki számára. A cselekmény során többször jelennek meg telefonos párbeszédek, betoldott lapok, amelyeken az applikáció egy-egy részlete jelenik meg, így szellősség jellemzi. A szóhasználata egyszerű, gyakorta humorral tarkított, ami még inkább hozzásegíti az olvasót a kikapcsolódáshoz.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, thriller.
Esztétika: A könyv borítója abszolút illeszkedik a történethez, profi vizuális megvalósítás. A telefont a kezében tartó női alak sziluettje, aki a vérpermet mögött bújik meg maximálisan lefesti a könyvet az elejétől a végéig. A könyv a hossza ellenére jól forgatható és könnyen olvasható, minden szempontból olvasóbarát kialakítással bír.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A régóta és gondosan leplezett titkok fonata ott lóg közöttünk, akár hurokká, akár mentőövvé is válhat."
"Maga a történelem sem nevezhető történelemnek, ha a szereplői még köztünk vannak."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése