Új nap virrad apa és lánya számára
Baxter Shaw nehezen tudta elfogadni a felesége halálát – mint ahogy nyolcéves lányának, Miának is nehezére esett alkalmazkodni a helyzethez. Baxter kilépett a zenekarból, leszámolt az álmával, és arra koncentrált, hogy egyedül fel tudja nevelni a lányát. De Mia viselkedési zavarai miatt a nehézségek fokozódtak. Egyikük sem hajlandó szembenézni a múlttal – egészen addig, amíg rá nem kényszerülnek, hogy megtegyék.
Egy DNS-teszt váratlan eredménye birtokában Baxter és Mia Spanyolországba utaznak, hogy feltárják gyökereiket, amelyekről eddig nem volt tudomásuk. Több száz éves villában találják magukat, amelyet olívaültetvény övez, és Baxter ráébred, talán még nem késő, hogy álmai nyomába szegődjön. A másik kultúra, a gyógyító környezet felvillantja előtte a lehetőséget: akár a szerelem is újra rátalálhat.
A történetről:
Úgy hiszem, hogy van egyfajta sorsszerűség az olvasásban. Hiszem, hogy néha nem az olvasó talál rá egy-egy történetre, hanem előfordul, hogy a könyv csinál helyet magának az ember életében. A lapokon a saját életét vagy érzéseit látja visszacsillanni, főként azokat, amiket igyekszik a szőnyeg alá söpörni. Majd jön egy nem várt helyzet és máris a partvonalon találja magát, lecsupaszítva, hogy aztán végül visszataláljon önmagához. Csak egy kicsit belenéz abba a kárhozott tükörbe és objektív módon szembesül a saját hibáival és megrekedéseivel. Ezek a könyvek a lehető legváratlanabb helyről érkeznek és az olvasó gyanútlanul sétál bele a csapdába. Boo Walker Napkelte a Costa Blancán című regénye esetén pontosan ez történt velem is.
Mert hát itt van egy kellemes, nyári meleget árasztó borító és egy kedvező fülszöveg, amely azt sugallja, hogy az elsődleges téma az, hogyan találtak rá a sosem ismert családjukra a főszereplők, milyen volt az első benyomás és milyen tartós változásokat hozott az életükbe ez a rövid utazás. Csupa-csupa kellemes dolog. Lényegében tényleg erről szól a könyv, de én speciel az egyik kulcstényre nem szántam időt: a veszteségre, amit a szeretett feleség és egyben anya elhunyta okozott. A történet főhőse, az apa, Baxter három év elteltével sem tudta elengedni még Sophia lényét, megragadt a gyász egyik szakaszában. A regény nagyon sokat ad belőle, betekintést enged a férfi összes gondolatába, így egy rettentő mélyszántó történet elevenedik meg a lapokon. Baxter az átlagosnál több kétséget hordoz magában. Minden lélegzetvételével csak az aggódásra futja tőle, miközben igyekszik önmagát és a boldog, hármasban eltöltött időt is örökre kizárni az életükből. A regényben végeérhetetlenül ismétlődnek az elvei, de a felszín alatt érezhető a változás szele is. A gondolatai sokszor csaponganak, új érvelési háttért alkot meg egy-egy szituációra. Gyakran feltételezésekbe bocsátkozik és az elsődleges véleményt viszi tovább. Tehát Baxter annyira emberi, amennyire csak lehet. Az olvasó hamar együttérzéssel és sajnálattal fordul az irányába, aminek következtében nem lesz unalmas az ezredszer is lejátszott lemez. Tényleg nem, mert minden egyes alkalommal belehasad a szív abba a fájdalomba, ami ebben a férfiban felhalmozódott. A szerző nagyon mély érzékletességgel ragadta meg, milyen, mikor a gyász teljesen gúzsba köti az embert és külső segítség nélkül már egyszerűen képtelen kiszakadni belőle. Boo Walker megoldása nagyhangú, de mellette finom, egyáltalán nem tolakodó, így a végső feloldozás az olvasó számára is elhozza a megnyugvás érzését.
Természetesen a történet nem csak annyiból áll, hogy két sérült ember miként kezd el újból lélegezni, hanem bemutatja a Föld egy aprócska kis pontját, ahol csodálatos dolgok születnek. Ez pedig Spanyolország egy falatnyi termőföldje, ahol olívát termeszt egy családi vállalkozás, amelyből minőségi olajat gyártanak. A könyvben sok szó esik magáról a termelési és elkészítési folyamatról. Szinte érezni a lapokon a lombok között átsütő napfény simogatását, az olívabogyók roppanó valóságát és látni az olaj csillogását. Csodálatos gasztronómiai utazást kínál, amely meghozza az olvasó kedvét ahhoz, hogy felkerekedjen és a saját szemével tekintse meg az olvasottakat.
Így, a nyár végére, mikor még a napsugarak eléggé melengetik séta közben az ember arcát, tökéletes választás volt ez a kissé felhős, de mégis fényes regény.
Szereplők: Kezdetben Mia és Baxter az, aki viszi a történetet előre. Éppen csak megismerjük őket, mikor berobban egy népes spanyol család melléjük, akik rengeteg új színt hoznak magukkal. Közülük 3 fő karakter válik csak ki, így a regényt többnyire öt ember szereplése teszi ki.
Történet: A regény elsősorban egy férfi borús életét hivatott bemutatni, akit gúzsba köt a gyász. Kislánya számára igyekszik a lehető legjobb körülményeket megteremteni, de pont ezáltal és az aggodalom miatt nem tud kibontakozni az apa-szerepben. A továbblépéshez a kulcs végül egy külföldi utazásban rejlik. A regény ennek a tíz napnak a tartalmát hivatott elsősorban elmesélni, hogy milyen változásokat tud okozni egy kis környezetváltás és az új nézőpontok térhódítása.
Nyelvezet: A regény hétköznapi nyelvezettel bír, megfűszerezve sok spanyol kifejezéssel, amelyek csak úgy peregnek az olvasó nyelvén is. Az író nem hagy kétségek között, minden idegen mondat és szó a szövegkörnyezetből megmagyarázásra kerül. Külön szószedettel vagy csillagozással és a lapján alján történő kifejtéssel nem rendelkezik.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A borító egyszerű, de szép. A tájképek korszakát éljük, mely igazán akkor tud már sokat adni, mikor ismerjük a fedőlap alatti tartalmat is.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„A halál az élet elválaszthatatlan része, és néha előbb jön, mint reméli az ember.”
"Az ilyen zene mellé biztonsági öv kell a léleknek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése