" Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam.
- Green Day szól a zsebedben - mondta.
- Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti...
- A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel.
- Cortez - suttogtam, és megtorpantam az úton.
- Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz - ugrált körülöttem Virág.
- Mit mondjak? - kapkodtam a levegőt.
- Elsősorban ne mondj semmit, várd meg, hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel - tanácsolta Arnold."
Amikor befejeztem A Szent Johanna gimi sorozat első részét, úgy éreztem, hogy a történet még közel sem ért véget. A félév lezárása mindösszesen egy pontosvessző, ami után még csak most jön a java. Ezért hamar fel is szívtam magam és beszereztem a második kötetet. Az én esetemben ez a sorsdöntő rész, hiszen egy teljes év eseményei alapján fogom tudni megítélni, hogy érdemes-e folytatnom a sorozatot, avagy inkább mellőzzem a továbbiakban.
Az elbeszélés nyilván a már megszokott stílusban folytatódik. Kellemes érzés volt visszasüppedni Reni naplójába, ahol kedves ismerősként köszöntött az írási módja, a kedvenc szófordulatai és a technikája, amely alapján megismerhetjük az életének apró-cseprő dolgait. Szeretem az egyszerűségét, s hogy azért próbál a korosztályának megfelelő szleng kifejezéseket használni, több-kevesebb sikerrel. A pontozási rendszerét viszont még most se értem minden esetben, többször érzem úgy, hogy nem logikus a kapott szám értéke az események és a rövid indoklást figyelembe véve, de ez legyen a legnagyobb gondom. Szóval megkezdődik a második félév, ahol igazából semmi változás nem történik az eredeti felálláshoz képest. Valójában nem is történhet, hiszen egy rövidebb téli szünet után újfent visszazökkenek a szereplők abba a mókuskerékbe, amiből általában a könyvmoly az olvasás nyújtotta izgalmakba menekül. Ennek köszönhetően kissé kétes érzéseim voltak, ám kiemelném, hogy ez egyáltalán nem a regény hibája, mert az pontosan azt a szintet hozta, ami elvárható volt tőle; ha többet adott volna, ha a szerző úgy dönt, hogy nagy karakterfejlődéseket visz véghez, akkor elveszítette volna a hitelét. Szóval tényleg úgy jó, ahogy van, de valahol az agyam hátsó részében folyamatosan kavargott egy gondolat afelől, hogy az Együtt a sorozat következő része, ahol azért már többet kellene kapni, mint eddig, hiszen előrefelé mutató tendenciával képes csak vízfelszín fölött maradni a többi rész is. S ha belegondolok, akkor valóban történtek apróbb simulások, amelyek elkerülhetetlenek, hogyha az ember egy megadott társaságban tartózkodik huzamosabb ideig, például Reni is most már beilleszkedett az osztályközösségbe, megtalálta benne a helyét, s egyre inkább meghúzza a személyes határait, ezáltal már nem csak a kihasználható strébert látják benne, hanem a barátot is.
A történetben több olyan esemény is szerepet kapott, ami egy-egy nagyon kedves elgondoláson alapul. Ezek főként az életre hívott iskola sajátos elgondolásai az ünnepekről, melyeknek a legnagyobb varázsa az, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen. Például a karkötős adok-kapok rendszer szerintem egy fantasztikus ötlet, főleg, mert bemutatja az érem mindkét oldalát. Emellett pedig a többi hétköznapi dolgot sem szürkének mutatja. Sosem hittem volna, hogy ennyire élvezetes lehet olvasni azt, ami a „Történt valami ma a suliban?” kérdésre adott általános „Semmi extra.” választ kimeríti. Mert valljuk be, néhány születésnap, repkedő röpdolgozatok és felelések, kötelező iskolai események, a csodálatos és egyben borzasztó tinédzserkor egetverő problémái végtelen sora azért nem annyira tudja hosszútávon lekötni az embert, de a stílus, a közvetlen elbeszélési mód és a rengeteg mókás szituáció mégis meg tudja ugrani az elképzelhetetlent.
A cím egy kicsit félrevitt, azt hittem, más irányba fog a sztori elindulni, de örülök, hogy végül nem lett igazam, mert azzal túlságosan sablonossá vált volna, elvesztve azt a hatást, ami az SZJG-univerzum sajátossága. Szóval nincs mese, a további részek is landoltak a várólistámon. Igyekszem rövid időn belül folytatni a sorozatot, hogy minél aktívabban éljem meg Reni és a többiek felnőtté válásának hétköznapi, de szívmelengető folyamatát.
Szereplők: Az leső részben megszokott karakterjellemzőket viszi tovább a szerző. Nagyon enyhe fejlődés figyelhető meg a második kötet tartalma alatt, amely az idő és a környezet függvényében tökéletesen elegendőnek mondható. Ez a rész is még inkább a szereplők között lévő kapcsolati dinamikát erősítette meg.
Történet: A második félévtől sem vártam extra tartalmat, mégis úgy vélem, végül többet adott, mint amire számítottam. Az életre hívott események megfűszerezik a dolgos hétköznapokat, valamint a különböző heccek is mosolyt varázsolnak az olvasó arcára, így kijelenthető, hogy a monotonitásba a megfelelő helyeken és a megfelelő mennyiségben csempészett a szerző kizökkentő tartalmat, ezzel biztosítva a regény szép ívét.
Nyelvezet: Általános beszélt nyelv, tarkítva néhány szleng és angol kifejezéssel, amely az adott korosztályra volt jellemző a 2000-es évek környékén.
Besorolás: Kortárs ifjúsági irodalom.
Esztétika: A mostani forgalomba lévő, új kiadás került a kezembe, ami még inkább olvasható, mint a korábbi. A betűméret és a sorköz változott, így kényelmesebb a szemnek.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
" Anyu palacsintát sütött, és amikor beléptem a konyhába, éppen feldobott egyet, aztán vártuk, hogy leessen. Nem esett le.
– Hozom a létrát – vonta meg a vállát. – Mi volt a suliban? – mászott fel egyesével a fokokon."
– Hozom a létrát – vonta meg a vállát. – Mi volt a suliban? – mászott fel egyesével a fokokon."
" Hát igen. A barátság nemcsak abból áll, hogy vihogunk és jókat dumálunk a menő fiúkról és zenészekről. A barátság arról is szól, hogy ha Virág zokogva vár a szobájában, és alig tudja elmondani, hogy mi történt, ott legyek vele. Hogy megvigasztaljam, tartsam benne a lelket, és tudja, nincs egyedül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése