Sose átkozz meg boszorkányt!
A Château Renard szőlőültetvény évszázadokon át a szőlő boszorkányainak tehetségétől függött, akiknek bűbája létrehozta a völgy világhírű borát.
Ám miután átkot szórtak rá, sorcière Elena Boureanu elvesztette képességét. Most, hogy megtörte az átkot, ami egy mocsár sekély vizébe kényszerítette, és legyengítette varázserejét, Elena küszködik, hogy visszatérjen korábbi életébe. Időközben azonban öröksége – a szőlészet – egy jóképű idegen tulajdonába került.
Jean-Paul Martel csak és kizárólag a tudományra esküszik. Elutasítja a babonát, és távol áll tőle a helybeliek hite a boszorkányokban. Elena viszont járatos a bűbájban, és tudja, hogy a szőlészet hemzseg a rontástól. Hogy maradhasson, és meggyógyítsa a szőlőültetvényt, titkolnia kell valódi kilétét és a bosszúszomjas terveit is az ellen a személy ellen, aki ellopott hét évet az életéből. Nem nyugszik, amíg szembe nem száll a gonosz erőkkel, amik őt, Jean-Pault és a szőlőboszorkányok ősi örökségét fenyegetik Chanceux Valley dimbes-dombos vidékén.
Borítószerelem. Igen, pont ez történt. Megláttam a külső fedőlapot és azonnal nyomtam a rendelés gombra. Nem olvastam én holmi fülszöveget, vagy néztem a szerző után, áh, még mit nem! Impulzív alapon, első megérzésre vásároltam. Megragadott. Pont abban a stílusban, abban az egyszerű, de kreatív módban készült el, amit annyira szeretek. Szóval nincs mese, kellett és kész.
Már a regény elején éreztem, hogy ez egy jó döntés volt a részemről, ugyanis a szerző stílusa hozza a borító által előre vetített hangulatot. Kellemes, zamatos, harmonikus. A könyv főszereplője, Elena, egy korábban erős szőlőboszorkány volt, aki a történet elején éppen egy átok fogságából szabadítja ki magát több évnyi keserves várakozás után. Ereje megcsappant, a benne égő tűz éppen csak pislákol. Otthonába hazaérkezvén a bosszúszomj mellé fájdalmas tapasztalat is társul: szeretett borászatának minősége hanyatlóban van. Egy kis ügyeskedés, némi fortély és nyitottság hatására elkezdheti újjáépíteni azt, ami a kihagyott évek alatt elveszett, ám közben az évek óta tartó tragédiák sora egyre nagyobb méreteket ölt. Elena, a birtok, a múltja szereplői és a jelenkori társainak sorsa mind bizonytalanná válik, hacsak nem sikerül időben kideríteni, mi vagy ki áll minden rossz hátterében.
Érdekes, de ebben a történetben engem leginkább a környezet és az alaphelyszínen folyó tevékenységek ragadtak meg, semmint a kalandok, melyet a főhősnő átél. A borászat számomra mindig is egy különleges hely. Elvarázsolnak a színek és illatok, s a látvány, ahogy a szőlőtőkék szabályos sorokban cseperednek. Az ottani munkálatokba történő apró betekintési lehetőség teljesen magával ragadott, s az, hogy mindezt egy csipetnyi mágiával tetézi a szerző, még különlegesebbé teszi az élményt. A bemutatott egyszerű varázslatok megfelelnek a klasszikus boszorkánysággal összekapcsolt elvárásoknak, ahogy az összetevők listája is. Az egyszerű, de érzékletes megjelenítés által a mágia érezhetően megül a történeten és folytonosan bizseregteti az ujjat, mikor az oldalváltáskor a lapokhoz ér.
A történet egyszerű, könnyen követhető. A képes szereplő miatt már első perctől kezdve érezhető, ki mozgatja a háttérbeli szálakat, ám ennek ellenére mégis elmondható, hogy azért tartogat meglepetéseket is, különösen akkor, mikor a szerző engedi, hogy a jelenkori eseményeket az olvasó teljes valójában megélje. Az azonnali helyzetreakciós részek végig mozgalmasak, hiszen a főbb csavarok is ekkor kerülnek bemutatásra. A hirtelen felbukkanó új karakterek üde színfoltként világítják be a környezetüket. A történetnek a közepén azonban van egy rész, amelyet a szerző csak úgy átugrott. Miután a kezdeti bonyodalmak megoldódnak és Elena újra megtalálja a helyét a borászatban, a szerző próbál észrevétlenül elintézni néhány eseményt, mellyel a fokozatosság elvét veti el. Éppen csak elkezdett kiépülni egy kapcsolat a főszereplők között, így, mikor egy sebesvonat iramával újra beindulnak az események, olyan, mintha a semmiből burjánzana el a szerelem gondolata. Ez a felszínes kezelési mód többször is megfigyelhető a regényben. Olyan, mintha a szerző szimplán átugraná azokat a részeket, amelyek megírásához igazából nem sok kedve volt, de a sztori előre haladtához viszont elengedhetetlen. Apró kis villanásnyi érzések, amelyek miatt nem válik kevésbé élvezhetővé a regény, de számomra mégis botlásnyi repedésekként megragadtak. Ennek köszönhetően például hiába van benne egy hangsúlyos romantikus szál, egyáltalán nem érződik romantikus regénynek.
Bár a Szőlő boszorkánya egy sorozat első része, de különálló történetként is megállja a helyét. A karakterek bemutatását követően egy komplex történet elevenedik meg az olvasó szeme előtt, annak minden elvárásának megfelelve. A lezárás tartogat még néhány plusz, egyenesen meglepő információt és némi csavart, de egészében nézve lezárja a regény központi cselekményrendszerének témakörét. A folytatásban pedig egy mellékszereplő kerül a középpontba, méghozzá személyes kedvencem, Yvette. Kíváncsian várom az ő könyvét is.
Szereplők: Az író által létrehozott karakterekben sajátos belső erő lakozik. A kornak megfelelően léteznek, gondolkodnak, abszolút beleillenek az elképzelt világba, s a csipetnyi mágia, ami körüllengi őket színessé varázsolja az aurájukat. A szerző a főbb karakterek háttértörténetével is megismerteti az olvasót, így mélyítve el a közöttük húzódó kapcsolatot és ezzel támasztva alá a viselkedésüket és a gondolkodásmódjukat.
Történet: A regény könnyed szárnyakon érkezik és végig megtartja ezt a finom bemutatási módot. A történet alapjául szolgáló esemény és érzések végigkövetik a teljes terjedelmet. Mint említettem, a sztori túlságosan könnyen összerakható a kevés szereplő miatt, de ettől függetlenül élvezetes kikapcsolódást biztosít.
Nyelvezet: Egyszerű közlékenység jellemzi a könyvet. A szavak összességében tartalmaznak egyfajta zamatosságot, így a megalkotott egység kellemes és bájos a maga módján.
Besorolás: Fantasy, boszorkányokkal a középpontban.
Esztétika: A borító egyszerű, de pont ettől gyönyörű. Egyszerűen imádom, hogy a polcomat díszíti.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Esküszöm, ő a legszebb nő, akit valaha láttam. Tüzes és nyers, és a szépségével együtt ez a kombináció bevehetetlen bástyának tűnik. Viszont… látom, ahogy a szíve a torkában dobog, és érzem, ahogy a légzése felgyorsul. Ő sem kőszikla. Ha valaki, én megingathatom."
"Kezdem komolyan megkérdőjelezni az evolúciót. Az ősembertől a Homo sapiensig, majd a csodálatos elmékig – Alexander Graham Bell feltalálja a telefont, Steve Jobs feltalálja a… kábé mindent. Most meg mintha visszafejlődnénk. Visszatértünk az ősemberhez, csak ma már hímringyóknak nevezzük őket. Az evolúció egy teljes kört írt le, és ez baromi lehangoló."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2022. augsuztus 30.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése