2017. október 7., szombat

Budai Lotti: A ​kegyencnő hálószobája

1645-ben ​Henrietta Mária angol királyné Franciaországon utazik keresztül, mikor menetét megtámadják, s elrabolják egyik legbecsesebb ékszerét. Ez az értékes nyakék évtizedekig mozgatja majd a háttérből a Combray család sorsának szálait: szerelmeseket segít révbe, bosszúvágyat ébreszt, s lesz, kinek vesztét okozza… S akinek sorsát végzetesen befolyásolja, az Louise de Morainville, a Borostyánszemű, akit a szerelem és a történelem hullámai éppen a kor legfelkavaróbb bűnügye, a mérgezési botrány idején sodornak a Napkirály udvarába.

A magyar irodalmi élet új tehetsége első regényével egy letehetetlenül izgalmas, korhű történetet ad a romantika, a kalandregények és a történelem kedvelőinek kezébe. A könyv ráadásul újdonsággal is szolgál: az olvasó színes, képeslap-szerű betétek segítségével ismerkedhet meg közelebbről a korabeli divattal, szokásokkal és egyéb érdekességekkel.

Egyszer kaptam egy levelet az Álomgyár kiadótól, hogy szeretném-e elolvasni Budai Lotti régebbi könyvét, A kegyencnő hálószobáját. Egy egy rendkívüli alkalom volt, egyedi eset. Furcsállottam is egy kicsit, hiszen ez a könyv nem az ő gondozásukba jelent meg, de gondolom lehet valami amögött, hogy az írónő legújabb könyve már nem a Geopen nevét fogja öregbíteni. Szóval adódott ez a lehetőség, én pedig úgy döntöttem, neki ugrok. Mondjuk az ugrás kicsit túlzás, inkább szökkenek.

Sokáig halaszthattam a könyvet, pakolgattam ide s oda a polcon, felvettem, majd leraktam. Egyszerűen képtelen voltam magam rávenni, hogy elkezdjem olvasni, mert annyira unszimpatikus a borító, hogy alaphelyzetben biztos messzire elkerültem volna. Sajnálom. Tudom, hogy a korból fent maradt képeket vették alapul a megtervezés folyamatánál, de ez még nem mentség arra, hogy nem sikerült vásárlócsalogatót készíteni, még azzal az ötlettel sem, hogy egymás mellé rakva a két kötetet kirajzolódik a teljes arca a karakternek. Tényleg sajnálom, de ez pont az a típus, ami mellett vígan elsétálok, egy pillantásra sem méltatva. S sajnos úgy látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
A cím sem lett szerintem igazán találó, hiszen a főszerepben nem a kegyencnő áll, hanem Louise, aki egy udvarhölgye lesz. Persze, sok titkot megtudunk az ottan folyó dolgokról, de nem érzem úgy, hogy megfelelne az összhangnak. Emellett kicsit olyan pornós beütése van, noha ez a szó valóban létezik, de biztos vagyok benne, hogy sokan nem ismerik.

Tehát akkor kezdjük ott, hogy mit is jelent az a fogalom, hogy kegyencnő. Bevallom én is neten utána olvastam, hogy biztos jól tudom-e. Hát, amit találtam elég kiábrándító volt, mert a francia és a török kegyencnő között nagy különbség van, s mint fogalom, csak az utóbbi volt kifejtve. Tehát saját szavaimmal élve: a  Napkirály árnyékában a kegyencnő az a személy volt, aki a király kedvére tett saját akaratából. Vele élt, hogy bármikor szolgálatára váljon. Ha gyermek született az aktusból, akkor több esetben is a király elismerte sajátjának, s rangokkal ruházta fel. Kegyencnőnek lenni kiváltság volt, ugyanakkor szabad döntés volt, szeretne -e azzá válni a kiválasztott. Hát, ez sem fog elmenni pontos fogalommeghatározásnak, de mégis csak egy lépéssel közelebb vagyunk a körvonalhoz.
Tehát ahogy rá tudtam venni magam, hogy felüssem ezt a könyvet, több meglepetés is ért. Voltak jobbak és rosszabbak is. Az első pont egy negatív tapasztalat volt: sajnos a korrekcióra vajmi kevés időt fordított a kiadó. Tele van hibákkal, s jelen esetben nem csak alap, néhány betűt felcseréltem dologra gondolok. Sok helyen, főleg az elején, rosszul van tördelve. Olyan helyeken van felesleges sorköz, ahol nem is kellene elválasztani az eseményt, mert közvetlen egymás után történnek, illetve akad ennek az ellentettje is: a párbeszédben megszólaló karakterek nincsenek szétbontva, folytatólagosan beszélnek egymást váltva. Ezen kívül találkoztam még szótag ismétléssel és egyéb cifra dolgokkal. Mit ne mondjak, ez azért még jobban aláásta a már amúgy sem emelkedett lelkesedésemet.
Többször is majdnem leraktam, hogy nem, én ezt most feladom, de mindig egy belső kis dacos hang elkezdett ilyenkor kiabálni velem, hogy nem szabad! Hisz megtiszteltetés, hogy a kezeim között tarthatom, illetve egy nem túl gyakran forgatott könyvnél minden vélemény számít, legyen az bármilyen hangvételű. Nehogy azt higgyétek, hogy ezek a gondolatok sokáig kitartottak volna. Mondjuk úgy, hogy hisztiztem, mert ahogy sikerült ezektől elvonatkoztatnom, furcsa dolog történt: elkezdtem élvezni.
Hirtelen azt vettem észre, hogy kíváncsi vagyok, mi is fog történni ezzel a francia családdal. Vajon hogyan alakul a sorsuk? Mi lesz az ékszerekkel? Hisz kapásból ezzel az eseménnyel kezd: mikor is a csecsebecséket elrabolják.
Budai Lotti nagyon tehetséges író. Nagyon mesésen, könnyen olvashatóan fogalmaz, nem töltve az oldalakat felesleges szócséplésekkel. Ez nagyon becsülendő benne, hiszen így is azért nem egy rövid könyvről beszélünk. Miután engedtem, hogy beszippantson tényleg élveztem, s a könyv iránti szeretetem minden oldallal nőtt. Nem azt mondom, vannak benne részek, ahol kicsit ellaposodik, számomra ilyen volt, mikor Louise bekerül az udvarba, de ezek szerintem simán elnézhetőek.
Nagyon tetszett, hogy alapvetően történelmileg hiteles eseményekre építi fel a történetét, s ha utána keresünk a nevesebb embereknek, akkor azt láthatjuk, hogy igenis léteztek, tehát Lotti teljes mértékben a valóságból merített. Egyáltalán nem szenved első könyv szindrómában. 
A történetben a kedvenc részeim a csavarok, főleg a végén. Sokszor meg tudott lepni, egyszerűen nem láttam magam előtt a következő lépést. Sokszor feltettem magamban a kérdést, hogy na te kis Louise, most vajon mit fogsz tenni? S a lányzó igenis képes volt kivágni magát minden szorult helyzetből, még akkor is, ha magam sem láttam kiutat. 
Lotti ezzel a könyvvel nagy fába vágta a fejszéjét, de úgy néz ki, állta a sarat. Vannak benne apróbb hibák, néhol nagyobb bakik is, például Phillippe körül, (hiszen egy ilyen ártalmatlan teremtés, mint Louise, aki a korának megfelelő neveltetést kapott nem hiszem, hogy minden ellenvetés nélkül elfogadta volna ezen ifjú személyiségét) de alapvetően jól építette fel az egész történetet. Reális karaktereket alkotott, bemutatta a kor és a népcsoport minden kis furcsa szokását, teletűzdelte a történetét érdekességekkel és történelmi tényekkel úgy, hogy az nem vált unalmassá.
Én tényleg csak a külcsínt savallom. Még ha a borítót nem is veszem figyelembe, akkor is a cím nagyon félrevezető, illetve a fülszöveg is. Ha csak azt nézzük, hogy az ékszerek mennyire nem kerülnek előtérbe, csak az első száz oldal során, már megállapíthatjuk, hogy teljesen mást kaptunk, mint amit vártunk. Nem rosszabbat, csak mást. 
De hogy még egy pozitívumot előtérbe helyezzek, nézzünk csak bele jobban ebbe a könyvbe. Lotti mellékelt hozzá négy kis képeslapot, amin az adott korra jellemző érdekesség található, mely a történet azon oldalain kerül elő, ahol a mellékletet megtaláljuk. Számomra a szépségpötty volt a kedvenc. Nem tudtam, hogy ennyire sokféle jelentéssel bírhat attól függően, hova helyezik el.

Kifejezetten érdekel a folytatás is, hiszen Lotti szép nagy kérdőjellel zárja a könyvét. Tényleg nagyon jó könyv, s véleményem szerint túlságosan kevés figyelmet kapott, pedig igenis megérdemelné. Remélem, egyszer meg fog jelenni egy új borítóval, esetleg egy másik címmel is, amivel nagyobb sikert tudna elérni.
S hogy kiknek ajánlom? Főként a történelmi romantikus műfaj kedvelőinek. Számukra igazi csemege lehet A kegyencnő hálószobája. Emellett Outlander rajongóknak is kötelező olvasmány. S mindenki más számára is, aki egy tehetséges magyar írónőtől szeretne olvasni egy igazán mozgalmas, kalandokban bővelkedő regényt.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! ♥





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése