A halál próféciája. A remény fegyvere. A szerelem ereje.
Arwen Valondale a titokzatos Citrin Királyság felé hajózik a Szirén-öbölben lezajlott csata után. Meggyötörve a sokkoló felfedezésektől és újonnan szerzett erejétől, minden fájdalmát és dühét arra az emberre irányítja, aki elárulta őt: Kane Ravenwood királyra.
Ám Kane közelségét nem kerülheti el – együtt utaznak, hogy megszerezzék a Nap Pengéjét, egy legendás fegyvert, amely elválaszthatatlanul összefonódik Arwen sorsával és az egész birodalom jövőjével. Miközben Arwen kétségbeesetten próbálja elfojtani a férfi iránti vonzalmát, a köztük lévő törékeny szövetség egyre bizonytalanabbá válik, Kane ugyanis hajlandó akár a legsötétebb útra is rálépni, hogy biztonságban tudja őt.
Miközben Arwen olyan teremtményekkel, ellenségekkel és varázslatokkal kerül szembe, amelyek minden képzeletét felülmúlják, meg kell fejtenie múltjának titkait, hogy legyőzze a szörnyűséges fae királyt, Lazarust. Ám ha felébreszti magában a fényt, azzal talán nemcsak a saját életét, hanem mindenki másét is kockára teszi, akit szeret.
Egy évvel a Szent Kövek sorozat első részének megjelenése után megérkezett a folytatás, itt van nekünk Peridot ígérete - s viharos gyorsasággal érkezik a trilógia záró kötete is, szóval érdemes a TBR listán előre venni – ahogy én is tettem.
Az előző részből már megtudtuk, hogy Arwen nem az, akinek elsőre látszott. Nem ember, hanem tünde és nem is akármilyen, hanem az az egy, akiről a prófécia szól, aki megállíthatja a rettegett uralkodó térnyerését - aki nem mellesleg nem kisebb személy, mint Kane apja. Ám ennek ára van, mégpedig a lány élete. Arwen a megszerzett tudás és a jelenkori veszteségek rabjává válik és a lelkére lakatot téve igyekszik megőrizni azt a keveset, ami maradt belőle. De hogyan lehet ezzel a tudattal levegőhöz jutni?
Ahogy annak rendje és módja szokott lenni, a Peridot ígérete is hozza a tipikus átvezető könyv effektust. Ez szinte elkerülhetetlen a sorozatok esetén, hiszen két ominózus jelenet összekötése kapcsán szükséges az összekötő tartalom. A szereplők élete felfordult, a prioritások átrendeződtek, az erőviszonyok és kapcsolatok hálója összekuszálódott. Nem lehet úgy tovább menni a cél felé, hogy ezeket a szőnyeg alá söprik. Nem, csak akkor lehet stabil az alap, ha mindent rendbe tesznek és újult elhatározással vetik bele magukat a végső játszmába. Pontosan ezért nem érzem úgy, hogy ez a kötet gyengébb lenne, mint a korábbi. Szükség volt arra, hogy ezek a dolgok megtörténjenek, s azért valljuk be, nem kevés izgalom és kaland rejlett ebben a kötetben sem.
Arwen összeroppant a vállára rakódó súly miatt. Nem is csoda, hiszen egyetlen kapaszkodója sem maradt meg, amely megmutatná, mégis kicsoda ő. Nem is várható el tőle, hogy azonnal a megoldásra fókuszáljon és mindent maga mögött hagyjon. Az újjászületés folyamata pedig majd a teljes könyvet átíveli, de a végén erősebbé válik, mint volt. Bár a döntéseivel nem mindig értettem egyet, de kellő empátiával elfogadtam, mit miért és hogyan csinál. Szerencsére a humor még a legnagyobb katasztrófában sem hagyta el, ezért a dinamikus történetvezetéssel karöltve a könyvben mindvégig megtalálja az olvasó azt, ami miatt szívesen folytatja. Imádtam a szereplők között zajló párbeszédeket, az új arcok megjelenését és a régiek térnyerését. Mariért külön repesett a lelkem.
A romantikus szál kicsit összegabalyodott, hiszen Arwen gyűlölni akarja a férfit, akire annyira vágyott eddig. Lenne oka rá, nem is kevés, de önmagának sem hajlandó bevallani, mennyire nem tudja magától távoltartani. Eközben Kane abszolút tisztában van a saját érzéseivel és egyszerre akar teret hagyni és leteperni Arwent. Ez a feszültség mindvégig vibrál a lapokon és amikor túlcsordul, jönnek a forróbb jelenetek. A helyzetet bonyolítja a Fedrik, akivel egyfajta hamis szerelmi háromszög lép életre. Hamis, mert mi olvasók a teljes képet látjuk, de sok félreérthető szituáció lép fel, ami meghosszabbítja az eredeti páros újbóli egymásra találásának folyamatát. No meg azért a sztori irányvonala sem segíti ezt elő. Nekem tetszett, az irányvonal, ahogy próbálnak minden szalmaszálat megragadni a siker érdekében. A végkifejlet pedig bár kiszámítható, hiszen mostanában gyakorta alkalmazott elem, de ettől még nem kevésbé hatásos.
A sorozat zárókötetében, a Rózsa diadalában megannyi potenciál rejlik még. Ha engem kérdeztek, szerintem kő kövön nem fog maradni és egy izgalmas, érzelemdús végjátékot fogunk kapni. De a fantáziálás helyett irány a könyvesbolt, ugyanis már kapható. Mire vártok még?
Szempontok szerint:
Szereplők: A szereplőgárda törzstagjai most is itt vannak velünk a lapokon, de azért több új arccal bővül, ami kifejezetten jót tesz a sztorinak. Az új karakterek mind érdekes dolgokat hoznak be. Legfőképp a kislány érdekel és a szájából elhangzottak következményei.
Történet: Középső könyv szindróma aktívan fellép, ez a teljes sztori mélypontja, de a szerző a lehető legtöbbet hozta ki belőle. Szerintem nagyon jól vette azokat az akadályokat, amiket szükségszerűen meg kellett ugrania. Hozott be annyi érdekességet és izgalmat, hogy ne csökkenjen a színvonal, a végére pedig egy olyan meglepetést helyezett el, amelynek következtében az olvasó azonnal akarja a folytatást.
Nyelvezet: Könnyed és egyszerű, gördülékeny.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: Nagyon tetszik, hogy továbbvitték az első könyv borítóján megjelenő főbb elemeket és a felépítés struktúráját. A színeket viszont gyökeresen megváltoztatták, ezáltal kicsit deja vu érzést idéz, ha ránézek. Gyönyörű és részletes.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Szerelmes vagyok beléd. Kétségbeesetten. Úgy szeretlek téged, ahogy a tengeren eltévedt matrózok szeretik a madarat, amelyik hazavezeti őket."
"– Nyugodtan vezesd le rajtam a dühödet! Bármennyi haragot el tudok viselni cserébe azért, hogy végre nem úgy járkálsz, mint egy élőhalott, és nem sodrod magad veszélybe azért, hogy végre érezz valamit."
A könyv adatai:
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenés ideje: 2025. május 8.
Terjedelem: 400 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése