Andrew Peterson díjnyertes, minden korosztályt lebilincselő Hajnalszárnya-sorozatának (The Wingfeather Saga) első könyvében, A Sötétség sötét tengerének peremén című kötetben a bátor és leleményes szereplők mellett megismerkedhetünk Oerwend különleges világával.
A három Igiby testvér, Jennár, Tink és Léli Glippfalva határában éldegél egy házikóban. Világukat a félelmetes Névtelen Ghond és serege, Fagyar agyarai tartják uralmuk alatt, akik hosszú évek óta kutatnak Anniera ékkövei után. Miközben a gyerekek próbálják lerázni a nyomukba szegődő agyarakat, nem várt szövetségesekre bukkannak, és egyszeriben rádöbbennek: édesanyjuk, Nia és nagyapjuk, Podó tudhat valamit az elveszett kincsekről…
Egy izgalmas olvasmányt keresel az olvasni szerető kiskamaszod részére? Valami olyat, ami kellőképp elvarázsolja a különleges világképével és megfelelően szórakoztatja ahhoz, hogy ne akarja hamar lerakni? Aminél már a szöveg mennyisége a domináns, de azért még az illusztrációk is részét képezik az egésznek? Akkor ajánlom figyelmedbe Andrew Peterson Hajnalszárnya sorozatát. Az első rész címe A sötétség sötét tengerének peremén, erről mesélek most pár szót.
A három Igiby testvér egy kis falu szélén él. A megszokott hétköznapjaik részét képezik a Fagyar agyarai általi atrocitások, aminek legjobb kezelési módja az elkerülés. Többnyire nincs is velük gond, megszokták már ezeknek a förtelmes lényeknek a jelenlétét, noha nem felejtenek el tőlük tartani. Egészen addig minden rendben van, míg a testvérek nem kerülnek ezen lények figyelmébe. Ezt követően egyre nagyobb és meglepőbb dolgok látnak napvilágot, amely során a gyerekeknek igencsak a sarkukra kell állniuk, ha nem akarják, hogy rövidke életük a végére érjen. Szerencsére bátran és kellő merészséggel fogadják a rájuk váró kihívásokat.
Ez a könyv egy vérbeli kalandregény. Rengeteg érdekes és izgalmas jelentet tartalmaz, amelyek között az átvezető szöveg sem túlzottan sok. A sztorihoz pedig lábjegyzetek sora társul, amelyek könnyed és humoros tartalommal bővítik a leírtakat, de ha az olvasó ezt kihagyja, akkor sem lesz hiányérzete. A gyerekek aranyosak és abszolút hűek is maradnak a korukhoz, ezáltal a szerző hagyja őket hibázni és az azokhoz fűződő érzelmi vonzatot megélni. A történet meglepő, csavarokban nincs hiány és a folytatást is megfelelően megalapozza.
Az én figyelmemet kicsit nehezen kötötte le, gyanítom azért, mert már nem tartozom a célcsoportba, valamint a nyelvezetével volt némi gondom. A nevek és az egyedi tárgyi megjelölések túlzottan idegenül csengtek a számomra, de ezek a tények senkit ne riasszanak el, érdemes ezzel a sorozattal egy személyes próbát tenni! Szóval kalandra fel!
Szempontok szerint:
Szereplők: A karakterek jól megformáltak, ezáltal megfelelőképp elkülöníthetőek egymástól. Nem fekete vagy fehér a megjelenítésük, egyaránt rendelkeznek pozitív és negatív tulajdonságokkal. Hibáznak, elbuknak, aminek következménye is van.
Történet: A történet fordulatos és kalandos, miközben mindvégig jól nyomon követhető. Ifjúsági irodalom kategóriába tökéletesen illeszkedik.
Nyelvezet: Az alapvető fogalmazási mód kedves és gördülékeny, de a sok kitalált szó és idegenül csengő nevek számomra kissé megakasztották az olvasási metódust.
Besorolás: Ifjúsági irodalom, fantasy.
Esztétika: Igazából a grafika volt az, ami megragadta figyelmem, de olyan mértékben, hogy tök mindegy volt, miről szól a könyv, a polcomon akartam tudni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Mondtál valamit? – kérdezte Jennár. Ideges hangja visszhangot vert a teremben.
– Nem. Miért, hallottál valamit? – súgta Tink.
– Nem, és te?
– Csak téged, amikor megkérdezted, mondtam-e valamit.
– Akkor miért kérdezted?
– Mert te is kérdezted.""Fiacskám, az egy dolog, ha valaki a zsebében szegény. Nem szégyen az. De aki a szívében szegény, az már baj."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése