Aragoa elátkozott királyságában a mágikus képességek büntetése halál.
Ez alól még az elit számára fenntartott Vandenberghe Akadémia tanulói sem kivételek. Amikor Viola Sinclair halálos árnymágiája lelepleződik, a királynő új küldetést ad orgyilkosának, és egy új elátkozott tetoválást: héttövisű rózsát, amelynek tövisei azt a hét napot jelölik, amely alatt végeznie kell Violával. Ha nem teszi, ő maga fog meghalni.
Az orgyilkos Roze Roquelart – királyi herceg, az akadémia beképzelt hallgatója, akit Viola mindenki másnál jobban utál. Roze-nak örvendeznie kellene, hogy végre végezhet a lánnyal, ám fontosabb neki Viola varázsereje, mint a halála. Ezért hajlandó megkímélni az életét, sőt úgy tenni, mintha eljegyezné.
Bár Viola elkerüli az azonnali halált, egyáltalán nem biztos, hogy túléli a Roze által ajánlott alkut. Együtt kell megküzdeniük az elpusztításukra törő erőkkel, feltárniuk a királyság sötét titkait, és számot vetni a köztük kialakuló, lehetetlen vonzalommal. Vajon engednek mélyről feltörő vágyaiknak, még ha ez Aragoa pusztulását és talán mindkettejük halálát is okozza?
Amber Hamilton modern, komor tündérmeséjét lehetetlen letenni.
Az idei évben sorra falom a fantasy könyveket és hát szomorúan állapítottam meg, hogy megint csomó olyan sorozatba kezdtem bele, aminek a folytatása még kanyarba sincs – mert mondjuk még a szerző sem készült el vele. Szóval várhatok és addig is rághatom a körmöm, hova megyünk tovább. Épp ezért tett oly boldoggá Amber Hamilton Hét halálos tövid című könyvének megjelenése, mert nemcsak a fülszöveg generált bennem kíváncsiságot, hanem az is nagy megkönnyebbülést hozott a lelkemnek, hogy stand-alone kötet. Szóval hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam, s remélem, hogy nem fognak a tövisek túlságosan nagy kárt okozni a bőrömben.
Tényleg ez kellett most a lelkemnek. Bárki, bármit mond, nekem ez most akkor is jól esett! Engem mondjuk már ott megnyert magának, hogy a főszereplőnknek, Violának van egy saját vízköpője, akit Szent Gofrinak hívnak. A történet felépítése is mindvégig megdobogtatta a lelkem. Szeretem, mikor a sztori, a cím és a kialakítás mind-mind szoros egyűttműködésben van egymásban, ez pedig itt abszolút megvalósul: hét nap, hét tövis, melyek tárgyiasítása között mindig adódik egy rövid narrátori betekintés, amely az egyik klasszikust, a Hófehérkét idézi fel – nyomokban, mert baljósabb és sötétebb hangulatban használja a történet fő elemeit a szerző a saját gondolatainak megteremtésére.
Nagyon tetszett, hogy ebben a történetben minden karakterben sötétség rejtőzik. A mérleg nyelve nem éppen a jó irányába dőlne el egyikőjük esetén sem. Ez adott a kibontakozó kapcsolatnak egy új színt, ami miatt kitűnik a tucat romantasyk közül. Pedig nem egy és nem kettő klisés tulajdonsággal rendelkezik, de a körítés végett ez engem egy kicsit sem tudott zavarni. Tetszett a sztori irányvonala, még annak ellenére is, hogy néhol kusza volt, vagy éppen bizonyos események nem vezettek sehova. Volt benne olyan fordulat, ami meglepett, mind pozitív, mind negatív értelemben, szóval jól megmozgatott. A vége pedig első pillantásra túl gyors elvágásnak tűnt, de ahogy visszagondoltam rá később, rá kellett jönnöm, hogy valójában jó megoldás lett.
Nem lesz életed könyve, nem fogsz benne világmegváltással találkozni, sőt, a te jellemedet sem fogja építeni, de nem is célja. Ez a regény kikapcsol és szórakoztat, néhol bosszant, máshol felhúz, s pont emiatt mondom azt, hogy érdemes egyszer elolvasni. Engem maximálisan meggyőzött.
Értékelés:
Kedvenc idézet:
"– Nekem tetszenek a töviseid.
A sajátjaimra emlékeztetnek."
A sajátjaimra emlékeztetnek."
"Az ő élete az enyém visszhangja, és benne megtaláltam, amit egész életemben kerestem."
"A rózsa hibája, hogy tövisei vannak, ha valaki belegabalyodik a bokorba?"
A könyv adatai:
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Megjelenés ideje: 2026. április 7.
Terjedelem: 528 oldal
Terjedelem: 528 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése