Lisa Ridzén: Darvak ​vonulása

Fülszöveg:

Bo eseménytelen mindennapjaiban egyedül a házi gondozók jövés-menése jelent némi változatosságot. A teste szép lassan cserben hagyja, a keze már olyan gyenge, hogy a befőttesüveget sem tudja kinyitni, amelyben az idősotthonban élő, demens felesége kendőjét őrzi, hogy ne felejtse el az illatát. Szerencsére ott van neki az imádott kutyája, Sixten, így aztán mégsem teljesen magányos.

Azonban egyre fogy az ideje, hogy megoldja a megoldhatatlannak tűnő problémáját, és rendezze a fiához, Hanshoz fűződő viszonyát. Hansnak meggyőződése, hogy Sixtennek jobb helye lenne egy családnál, ahol megfelelőbben gondoskodnak róla, mint ahogy idős édesapja tud. A kutya elvesztésének gondolata felkavarja Bót, és azon kezd töprengeni, hogyan élte le az életét, milyen gyerek, férj és apa volt. A halálra készülő férfi lelki tusát vív az emlékeivel, és a végsőkig küzd azért, hogy megőrizze a méltóságát és az élete irányítását.

Lisa Ridzén készülő doktori disszertációjának témája a férfiasság és az érzelmek kapcsolata Svédország északi részének vidéki közösségeiben, ahol maga is felnőtt, és jelenleg is él. A regény ötletét azok a feljegyzések adták, amelyeket az élete vége felé közeledő nagyapja gondozói juttattak el a családjához.

A történetről:

Csak a véletlennek köszönhető, hogy rábukkantam Lisa Ridzén Darvak vonulása című regényére. Elsőnek el is siklott felette a tekintetem, de aztán végül mégis vetettem rá még egy pillantást, és elolvastam a fülszöveget, azonnal tudtam, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell, még akkor is, ha bizton darabokra fog tépni.

Nem is hinné az ember, hogy ennyi érzelem elfér ekkora terjedelmen. Ez nem az a könyv, amit az ember megfog, leül és ott helyben el is olvassa, majd megvonja a vállát és nyúl a következő történet után. Nem. Ez az a fajta, aminek súlya van, emiatt lassanként, részletekben haladsz csak vele, majd az utolsó mondatokat követően súlyos csend telepszik meg az elmédben és a testedben egyaránt. Csak ülsz, bámulsz magad elé, miközben egyszerre vagy jelen a környezetedben és az utózöngékben egyaránt. Valóság és képzelet, a saját tapasztalatok és emlékek, valamint az olvasottak közötti határ összemosódik. Nem tudni már, hol fejeződik be az egyik és hol kezdődik a másik. Egyszerre vagy túlcsordult és üres.

A történet egy idős férfi, Bo, utolsó életszakaszát hivatott elmesélni, mikor a test már hanyatlik, az erőviszonyok véglegesen megváltoznak, de az elme még próbálja tartani magát. Bár az élet minden szakaszának megvan a maga nehézsége, amikor a testünk is önmagunk ellenségévé válik, a régi rutinmozdulatok és általános szükségletek már megkopnak, az bizony borzasztóan nehéz. Bo elfogadta már a végső korlátokat, nem zavarja az sem, hogy szociális gondozók váltják napi négyszer a kilincset nála és végzik el azokat a dolgokat, amikre ő már egyedül nem képes. Az élet elvett tőle már szinte mindent, amit méltósággal fogadott, ám mikor a fia felveti, hogy a szeretett kutyájának, Sixtennek új helyet kellene találni, azt képtelen elfogadni. Ezen gondolatmenet által kezdi el a szinte véletlenszerűen felbukkanó emlékek által felülbírálni az életét, megvizsgálva a különböző szerepeket, amelyeket betöltött, valamint a jelenlegi kapcsolatait – mint például a fiához fűződő viszonyát. Az óra azonban ketyeg, kegyetlen monotonitással halad előre.

Lisa Ridzén tapintatosságát és érzékletességét tanítani kellene. A Darvak vonulása a lehető legemberibb mementó, amivel eddig találkoztam. Őszinte, alapos, nem túlidealizált és egy percig sem akarja manipulálni az olvasó érzelmeit a megbolygatott téma dramatizálása által. Precízen és életszerűen mutatja be életünk alkonyának mibenlétét, miközben a főszereplő gyermeki, férji és apai gondolatai új ajtókat nyitnak meg az olvasó elméjében is. Képtelenség ettől a történettől távol maradni és nem ráhúzni a saját tapasztalatainkra, nagyszüleinkre és gyermekeinkre. A generációk között felmerülő ellentétek érzékletesen kerülnek bemutatásra, miközben mindvégig láthatjuk, hogy apa és fia abszolút egy irányba tekint, mégsem találják meg a közös hangot – pont avégett, hogy mindketten a másikért aggódnak.

A Darvak vonulása borzasztóan nehéz olvasmány. A befejezése után nem is tudom meghatározni, mennyi ideig zokogtam. Nem csak a karakterek iránti tiszteletből csorogtak a könnyeim, hanem azokért is, akiket már elveszítettem. E könyv által közelebb kerülhettem azokhoz, akik sokat jelentettek a számomra, de már nem lehetnek velem. Új nézőpontokat kaptam bizonyos dolgok tekintetében, ami által felülbíráltam a korábbi emlékeimet és az azokhoz fűződő viszonyomat. Nem volt könnyű utazás, sőt, még csak azt se mondanám, hogy végül felemelte a lelkem. Nem hozott magával megkönnyebbülést, hiszen azokra a hibákra is rávilágított, amiket most, érettebb fejjel már nem követnék el. Az utolsó oldalakon feltűnő gondolatok azonban megmutatják, mi az, ami igazán fontos és ebben néminemű megnyugvásra leltem végül. Meghatározó könyv volt a számomra, személyiségformáló.

Értékelés:

Kedvenc idézet:

"Az ötvenhét éves fiunkat nézem. Nincs ehhez fogható. Felnevelni egy embert. Erről senki se szólt, mielőtt teherbe estél. Hogy ennyire nehéz lesz. Hogyan lehet egy olyan természetes dolog, mint a gyerekvállalás, ilyen bonyolult?"

"Aludni szeretnék, ezért nem megyek el a szemüvegért, inkább behunyom a szemem. Az álomban szinte mindig menedékre találok. Ott még mindig úgy vannak a dolgok, ahogy lenniük kell, ott még van szavam."

A könyv adatai:

Kiadó: Animus Kiadó

Megjelenés ideje: 2026. szeptember 26.
Terjedelem: 352 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:

MAI KÖNYV

CENTRAL KÖNYVEK
LIBRI
BOOKLINE
LÍRA